A mai nap ismét Geetaji tanított. Az odaérkezés nehezebben ment, mert ma volt a Pune félmaraton, 10 km és 6km futás, és kerülőúton juthattunk csak el a stadionba, ahol mi is vagyunk és a rendezvény is volt. Az odafelé úton láttam egy szabadtéri fitnessparkot – már többet is láttam, de általában üresek voltak- ahol edzettek az emberek. Ez még önmagában nem meglepő, bár Indiában azért fura, de az, hogy pandzsábi ruhában (hosszabb ingszerű ruha és buggyos nadrág) fekve tekerjen egy néni, na az azért megért volna egy fotót, sajnos nem voltam elég felkészült.
Az, hogy az épülő luxuslakások közvetlen udvarán még és ki tudja meddig bádogvárosban is laknak az itt normálisnak tűnik. Eddig ami leginkább sokkoló volt, az egy iszonyúan forgalmas főút -kb. 4*4 sáv, amit persze tágan értelmezve akár 6*6 sávnak is használnak- mellett egy átlátszó selyemkendő kikötve két oszlop közé és benne egy alvó, kb. 1,5 éves kisfiú. Az anyját nem láttam akkor épp a környéken, előző napon igen.
Visszatérve az intenzívhez az első meglepetés az volt, hogy az eszközöket nem vihettük be a terembe. Ez ugye nem megszokott Iyengar jógánál. Aztán bejött egy csomó gyerek. Gyerekjógával kezdtünk, azaz, mi is a gyerekjógasort végeztük, amiről azt kell tudni, hogy ugrálással van tele, pl. adho mukha svanasanaból ustrasanaba, stb. Elhangzott a high jump, long jump vezényszó is, mely után a bemutatót végző Udhay, akkorát ugrott, mint egy megpöckölt kisbéka, nagyon mókásan nézett ki, ahogy pattogott a színpadon. A gyerekjóga után eszközös gyakorlás következett, 20 perces sarvangászanával pl., majd pránajámával.
Délután folytattuk a kitekintést és betekintést az egyes országok, tanítványok, tanárok, vizsgáztatók elmondásai alapján, ismét Birjoo vezetésével. Érdekes látni, hol lehet pl. Magyarországgal párhuzamot vonni, illetve hol pedig abszolút nem. Az egyik fontos sarokpontot számomra Navaz határozta meg, aki 11 évesen, kb. 50 éve kezdett el Iyengar jógát gyakorolni Gurujival. Elmondta, hogy ennyi évvel a háta mögött is ő még csak egy tanítvány, egy emberöltő kevés az Iyengar jóga megismerésére.
Az estét a Pune Centrál bevásárlóközpontban töltöttük, ahol muszáj volt néhány nagyon fontos dolgot beszereznünk és ezért minimum fél óráig sorban állni. Az összes indiai kuponhegyekkel a kezében érkezett, aminek az adminisztrálása vevőnként kb. 5-10 percig tartott. Kicsit olyan érzésem van, mintha a pár évvel ezelőtti kuponőrület az most ért volna el ide, vagy lehet ez még most is megvan otthon, csak már rám nem hat? A szupermarketben, ahol többször már vásároltunk, ott is lehet kuponokat gyűjteni és csökkenteni a vásárlási összeget. Az egyik nap megkérdezte tőlem a kasszás fiú, hogy mi a telefonszámom. Visszakérdeztem, hogy komolyan tudni akar egy külföldi számot, de igen. Elkezdtem diktálni (egy számot), majd mivel a rendszer nem vette be a +36-ot, lazán eléírt egy 9-est, ahogy itt kezdődnek. No problem.