Ma volt az intenzív kurzus utolsó napja. Reggel jó hűvös volt, így részben erre is hivatkozva Geetaji ülő pránajámával indította a napot. Az egész délelőtti szekció egyben volt, annyi szünet volt, hogy akinek kellett kimehetett mosdóba, addig mi supta baddha konasanában vártuk, hogy visszatérjenek. Ami eddig nem volt és már vártam az következett, nevezetesen hátrahajlások. A punei utolsó gyakorlásom hátrahajlás, két éve Rayával is hátrahajlással fejeztük be az ittlétet. Még a hátrahajlások előtt volt egy kb. 15 perces sirsasana, ahonnan többen kijöttek (köztük pl. én is) ezt Geeta nehezményezte. Főleg azok után, hogy a fejenállás után megérkezett közénk Madhu, Guruji jelenleg 101 éves tanítványa és barátja. Amikor Mumbaiban tanított Guruji, Madhu mindig vele volt és nála is szállt meg. Megérkezése után prezentált nekünk egy laza, 10 perces fejenállást (na jó, támogatott, de akkor is). Geetaji rá hivatkozott, hogy ha ő ennyi évesen bírja, akkor nekünk sem lehet kifogásunk arra, hogy miért jövünk ki belőle hamarabb.
Ezek után kezdődött a hátrahajlások sora – a személyes kedvenceim – melyekben sikerült új dimenziókat felfedeznem és új kapukat nyitnom. Kaptunk szemléletes bemutatót Rayatól, Abhitól és közben Geetaji mesélt is. Őszintén elmondta, miután kiszúrt egy nőt nem jól végezni egy ászanát, hogy ő sosem akart kezdőket tanítani, mert nem tudja tolerálni azt, ha valaki rosszul végez egy pózt 
Az ebéd újra indiai volt, most készítettem róla fotót is. Nagyon szervezetten zajlik, seperc alatt kiszolgálnak cc. 1200 embert. Ma végre megkaptuk a megígért pólót is, alakul a bőröndöm tartalma.
Ebéd után ismét Geetával folytattuk, előre feltett kérdésekre válaszolt: mesélt arról milyen volt az első jógaórája, hogyan tanult, figyelt Guruji mellett, hogyan készült a Gem for women könyve. A délutáni szekcióval az intenzív kurzus hivatalosan is véget ért.
Délután előre megbeszélten találkoztunk Jayjel, aki punei származású, de jelenleg az USÁ-ban él, ötünket elvitt autóval egy pár éve épült templomba. Mivel ma kivételesen térd fölött érő szoknyában voltam, így kölcsönözni kellett nekem egy hosszúszoknyát, hogy beengedjenek, amiről miután felvettem kiderült, hogy nadrág, én sikeresen belebújtam egy lábába és nem értettem először mi olyan fura rajta. Az indiai nők általában jóval alacsonyabbak tőlem, ez a nadrágszoknya azonban széltében és hosszában is hatalmas volt rám, biztos az európai turistáknak szánták, mert az indiai nőknek a térde egyébként sem szokott kilátszódni. Mint megtudtuk egy gudjarati csoport építette a templomot, akik Visnu hívők, a világon több helyen van ugyanilyen templom, pl. Németországban is. Itt is többen megkértek minket, hadd készítsenek közös fotót velünk.
Ez után elmentünk a Tulsi Baug nevű piac környékére egy illatos boltba – füstölőket, olajokat lehet ott kapni. Majd a három német hölgyet kitettük otthon és Taniával és Jayjel hármasban beültünk vacsorázni a Vaishaliba. Addig beszélgettünk, hogy a végén a pincér ránk szólt, hogy távozzunk, mert várnak az asztalra és valóban kb. 20 álltak ott. Elég népszerű a hely.