2019.12.13.
A reggel korán indult, hétre kellett volna jönnie értünk a minibusznak, hogy elvigyen a kikötőbe, ahonnan a komp továb
bvisz minket Phi Phi szigetre. Pontosabban Phi Phi Donra, mert hogy a sziget több csoportból áll, mi a legnagyobban voltunk. Előző nap lealkudtuk a szállodában a felesleges szolgáltatásokat a túra árából és így féláron kaptunk egy transzfert és egy kompjegyet oda-vissza. Kiderült, még egy meglepi is van, merthogy a komp megállt egy kis időre Maya Baynél (A part című film), amit ugyan messziről, de megnézhettünk. Nem engednek már be senkit természetvédelmi okokból, ahogy láttuk egy bója vonalnál állt az összes hajó.
A kompon kinéztük az első emeleten a hajó elejét, találtunk ülőhelyet, naptej, fejkendő, elhelyezkedtünk. Egy darabig oké volt, aggódtunk is, hogy fogjuk bírni a napot, majd a nagy szél miatt akkora hullámok voltak, hogy simán lemosott minket onnan és talpig csuromvizesen, a 30 fokban fázva (legalábbis a csajok) kerestünk új helyet. Végül a tetőn kötöttünk ki, ahol a nap megszárított mire odaértünk.
A tervezett 10:15 helyett 11 körül értünk Phi Phire, ami kissé korlátozta a lehetőségeinket, mivel a visszaút 14:30-kor volt. Mivel a reggeli mondhatni kimaradt, elsőként egy étterembe mentünk. Utána mi Lacikával hárman felmásztunk a kilátóba, ahol mi már 2 éve is voltunk, de még újra felmennék. Gyöngyiék maradtak strandolni. Persze hiába voltunk már fenn, elsőre nem sikerült megtalálni a feljárót, végül másodjára némi kitérővel, de igen. Ennek köszönhetően betekinthettünk az ottani helyiek életébe illetve az ottani bungallókból is láthattunk párat. A legjobb egy konditerem volt, nyitott, 100baht díjért (cc. 1000Ft), minden rozsdás és kissé használtnak nézett ki.
A kilátóhoz vezető út ugyanolyan meredek volt mint anno, ma már másodjára áztunk el, csak most az izzadságtól. Volt egy első szintű kilátó, majd kb. 300 méterrel feljebb egy másik is, oda is felmentünk. Még mindig szuper a kilátás.
Lefelé annyi időnk volt, hogy beugorjunk a vízbe megmártózni, ahol éppen apály volt (ma van telihold), így 20 centis vízben fürödtünk. Sajnos 2 évvel ezelőtthöz képest most koszos volt a víz 
Visszafelé szerencsére rögtön megtaláltuk Gyöngyiéket, így a kis csapat útnak indult komppal. Hazafelé rövidebbnek tűnt az út, de időben ugyanannyi volt persze.
A hazaútra ismét kaptunk matricát, amire felírták, hogy milyen hotelbe kell minket vinni, nagyon vicces, 4 matricát kaptunk egy nap alatt, a felét a víz lemosta rólunk a kompon.
Miután hazaértünk, megbeszéltük, hogy kipróbáljuk a hotel medencéjét, ahová a mi erkélyünkről pont be lehetne ugrani, merthogy alattunk van a 2. emeleten. Lacika lement egyet hullámfürdőzni a partra, mi csak a medencéig jutottunk, oda is csak a fiúk meg én
mentem be, mert a víz kissé hűvösnek tűnt elsőre, aztán megszoktuk.
Este irány a város, a tegnap felfedezett kajapiac volt a cél, és az, hogy kevesebbet együnk, mint tegnap. Ez sikerült is, majd Lacika szeretett volna Dunkin Donutsba menni, de ő végül hazafelé vette az irányt, mi pedig elmentünk megnézni azt. Közben felfedeztünk ennél a piacnál egy nagyobb, autentikusabb és olcsóbb paicot, így a holnapi szabadnapon – nincs szervezett programunk – biztos, hogy oda visszamegyünk. A piacon teljesülhetett Józsi vágya és ehetett tücsköt, szöcskét és selyemhernyót. Azt hiszem elképzelhető Gyöngyi arca, ahogy Józsi ezeket kóstolgatta (én már edzett vagyok, 2 éve túlestünk rajta 
).
Hazafelé Gyöngyivel még beugrottunk egy talpmasszázsra, jó volt, de fájt néhány helyen.