Az utolsó reggelen is futottam egyet, immár Argosztoliban. A szállásról elfutottam a gyaloghídig, azon át, fel a kilátópontra, ahová előző nap nem sétáltunk fel, majd vissza. Útközben macskákkal találkoztam, egy teknőst is láttam a lagúna részen. Az egész tenger olyan csendes volt, mint egy feszített tükrű medence. Hazafelé új útvonalon mentem, kis utcákon, hegynek fel. Az egyiken épp haladt lefelé kb. 20-al egy pick-up. Ahogy közeledtünk egymáshoz (én futva), az öreg, aki vezette mutatta, hogy gratulál, hogy felfutok ilyen meredeken 
Délig maradhattunk a szálláson, amit ki is használtunk, persze azért egy mini reggelire elmentünk. Edina ismét nem járt jól, mert ugyan itt legalább lett volna GM kaja, de akkora volt a saláta, hogy egész napra elég lett volna. Mivel hús is volt rajta, én sem feleztem vele. Közben azt is megnéztük, hogy busz megy a reptérre, kicsit hosszabb értelmezés után megfejtettük, hogy mi a hotelhez legközelebbi megállója, amit ellenőriztünk is a szállásra visszafelé.
A szálláson kimaxolva a pihenést, otthagytuk a csomagokat, majd ebédeltünk az újabb kedvenc halétteremben. Itt is hortát ettem, így néz ki. Kerestünk volna egy fagyizót, ahol előző nap ettünk Bedivel, de még zárva volt, így egy kávét ittunk a sétálón egy bárban.
Vissza a hotelba, fel a megállóba. Kicsit aggódtam, hogy vajon tényleg jön-e a busz, de nem volt szükség vészforgatókönyvre, mert ha nem is tűpontosan, de megjelent és kivitt minket a reptérre. A hazaút sima volt, Bécsig repültünk ismét, bár 12 kg lett a csomagunk, de szerencsére nem kellett ráfizetnünk. Közben persze volt egy kis izgalom mégis, mert Edina nevén volt a csomag és a személyijével csekkoltuk be, amit nem talált. Már én is és Zoli is megnézte, hogy nem-e nálunk van-e. A bőröndöt is az útlevelével adta fel. Már a beszálláshoz álltunk sorba, kb. 2 méterre voltunk a pulttól, ahol elkérhették volna ismét Edina személyijét, mikor Feri szólt, hogy ja, nála van az Edina személyije. Csak ő nem nézte meg addig Ekkor már csak egy jót röhögtünk rajta.
Kefalóniát kimaxoltuk, 513 km-ert tettünk meg az ott eltöltött hét alatt, mindent is megnéztünk, amit lehetett. Jó hely volt, szerettük.
Az autós hazaút jó fárasztó volt, nagy forgalom volt és mindenki nagyon hülyén vezetett. Este 11 körül értünk ténylegesen haza.