Második nap már nem indultunk csak hétkor, mivel kicsit korábbra odarendeltek „véletlenül” mindenkit a buszokhoz. Mivel riksást nem tudtunk fogni- vagy nem jött, vagy nem tudta hová akarunk menni-, így elgyalogoltunk az Intézetig, ahonnan indultak a buszok. Teljesen oké volt, megérkeztünk busszal fél óra alatt, most be is engedtek, így vártuk a kezdést.
Ma ismét Prashant napja volt, a reggeli gyakorlást ő vezette, ahol a trikonasana különböző aspektusait vizsgáltuk, bharadvajrasana után, setu bandha után, purvottanasana után, sirsasana után. Persze eközben filozófia: a jóga az egyfajta networking, az elme, a test és a légzés között. Az ászanagyakorlás a gyümölcsét nem a végrehajtásból, hanem annak megtörténéséből fogja hozni – ezzel már utalt is a délutáni szekció témája. A pránajámagyakorlás is főként filozófia volt, a végén némi gyakorlással.
Ebédre kaptunk egy sárga, szivacsnak kinéző dolgot is, ez kivételesen nem ízlett. Ebédszünetben beindult a piac, lehetett pólót, mellényt, könyveket, eszközöket vásárolni, illetve lesz pénteken egy előadás, melyre vettünk jegyet, Guruji életéről szól majd.
A délutáni szekció elején Geetaji is megjelent, nagy örömünkre, kettőjükkel, Abhi irányításával zajlott egy kérdezz-felelek az Iyengar jóga jövőjéről, a mentorálási rendszerről.
Este elmentünk megkeresni egy jó kis chai lelőhelyet 2 évvel ezelőttről, de sajnos már nem volt meg, így végül a Vaishali étteremben kötöttünk ki, ahol Dahi idlit ettem, ami egyszerre volt édes és csípős, ezt most kóstoltam először, eddig Dahi wadat ettem, előbbi rizsből van, utóbbi pedig lencséből, ahogy egy segítőkész indiai hölgytől megtudtuk. A pincér teli fogsorral vigyorgott ránk miután Tania némi indiai fejbillentéssel és szemforgatással kísérve dicsérte a rendelt wadat.