Reggel Sunitával női órával kezdtünk, a fő fókusz a csípőn és a lábak kapcsolatán volt. Jó volt, hogy csak 9:30-tól kezdődött az óra, valahogy nem (itt sem) megy a korai lefekvés.
A bolt végre nyitva volt, így néhány könyvvel gazdagabban tértünk haza. Mivel a házi ebédet visszamondtam, így elmentem a bevált éttermünkbe enni, most újdonságot választottam.
Ebéd után elindultam egy tőlünk nem messze lévő jógafelszerelés és ajándékboltot megkeresni, amelynek a névjegyét az Intézetben kaptuk meg. Csináltam képet a térképen bejelölt boltról, úgy indultam el. Az itteni szint szerint luxuskategóriás házak között sétáltam.
Az út során megtaláltam Pune egyik nevezetességét, egy templomot, a Chaturshringi Temple-t. Tétováztam, vajon bemehetek-e, de aztán egy kapuőr-szerű bácsi elkezdett integetni, hogy menjek. Nagyon sok lépcsőn át vezetett fel az út a templomba, ahol már nem lehetett fényképezni. Az egészet egy rendezett park vette körül, és mivel egy dombtetőn volt, egész Pune-t be lehetett látni.
Folytatva a keresést egy benzinkútnál megkérdeztem, hogy jó felé megyek-e, nem tudták. Aztán egy pénzintézetből kijövő, jól szituált párt kérdeztem meg. A srác megnézte nekem google mapsen, kb. 5 percre voltam a helytől. Elindultam a javasolt útirányba, de csak nem kerültem a célomhoz közelebb. Leszólítottam egy riksást, aki nem tudta hol van, majd szintén egy értelmiségi fiatal csoport segített neki elmagyarázni, hogy hová szeretnék eljutni. Elindulunk immár riksával, de csak nem megy. Itt a riksás kért útbaigazítást, de senki nem ismeri a címeket, az utcákat, nem is értem, hogy hogyan közlekednek itt az emberek. Egyébként a mi apartmanunk se rendelkezik pl. házszámmal.. Ekkorra feladtam és mondtam neki vigyen inkább haza.
Délután volt a saját gyakorlás, ez rövidebb, mint a délelőtti, 4-5:45-ig tartott. Utána két pránajáma órát figyeltünk meg Rajlaxmi vezetésével, az elsőn nagyon nehezen bírtam koncentrálni, a másodikra felébredtem. Semmi ászana, rögtön pránajámával kezdtek mindkettőn. Az első kezdő volt, itt fekvőket végeztek, a második, haladón főként ülő, egyszerűbbeket. Néhány arc már ismerős, akik járnak órára, van egy idősebb bácsi, két mankóval közlekedik, de majd mindennap jön órára és nagyon szépen gyakorol.
Este itthon próbáltunk az indiai weboldalakon eligazodva repjegyet venni, ami elsőre kihívás volt. Itt azért nem úgy működnek a dolgok, mint otthon, nagyon nem.