2019.12.24.
Ez a nap volt az utolsó napunk Phuketen. Délig kellett elhagynunk a szobát, amit maximálisan kihasználtunk. Kijelentkezésnél a recislány kb. nyolcszor mondta el a szobaszámunkat a takarítóknak, hogy azok ellenőrizzék a szobát, nem jöttem rá mit nem értett és ki. A csomagokat otthagytuk a hotelben és elindultunk utolsó kis túránkra. Az egyik piacon szerettem volna enni, mert csak én voltam éhes, de az még nem volt nyitva. Így a Jungceylon plaza felé vettük az irányt, hogy kicsit hűsöljünk és megvegyük a még hiányzó ajándékokat. Amíg Gyöngyiék bementek a szupermarketbe én megreggeliztem és felfedeztem a kedvenc thai tea gyártóm (ChaTra Mue Tea) standját, ahol persze meg kellett kóstolnom a tejes, jeges thai teát 
Mi is utánuk mentünk, majd Józsit felköszöntöttük egy szülinapi Singha sörrel, amit közben Gyöngyitől is kapott. Később a parton még kapott egy tintahal nyalókát is.
Lacikával elváltunk, ő beült egy moziba és megnézte a legújabb Star Warst, aminek az elején egy szép rövidfilmet vetítettek a thai királyról. Mi négyen lementünk utoljára egyet strandolni a szokott Bangla Road útvonalon keresztül. Nappal ez egy szimpla utca és meglepődve láttuk, hogy néhány bár ahol este rúdtáncos csajok vannak, nappal póló és egyéb kacatárus bazárként üzemel.
Mivel így két hét után a tegnapi nyílt tengeri kiránduláson mindenki leégett, a napot annyira már nem kívántuk és árnyékba telepedtünk egy jukkaszerű nagy pálma tövébe. Mellettünk egy arab pasicsapat ebédelt a földön, majd jól otthagyták a maradékot és a szemetet, aminek a galambok és kutyák örültek, mi nem annyira.
Akkora hullámok voltak, hogy térdig érő vízben fel kellett állnom és a hajam is vizes lett, szuper volt még utolsó nap is hullámozni, mint gyerekkorunkban a Zsóryban Eredetileg hatig a parton akartunk maradni, hogy megnézzük a naplementét és hogy a fél hétig nyitva lévő hotel tetőmedencénél le tudjunk zuhanyozni, azonban már olyan fél öt körül úgy döntöttünk, hogy felmegyünk.
A tetőmedence nagyon jó választás volt, egyrészt hidegebb volt, mint a tenger, ami jól esett, voltak nyugágyak, árnyékban. Lacika oda csatlakozott hozzánk és ott néztük a naplementét is.
Zuhanyzás után – amihez csatlakoztak indiai lányok és srácok is és így kellemes sor alakult ki, de mi voltunk az elsők – tettünk egy utolsó kört a városban, 3 felé szakadva. Mindenkinek volt meghatározott célja, azt intézte.
Érdekes a 34 fokban, fürdőruhában boldog karácsony üzeneteket kapni. Szenteste a karácsonyi vacsoránk az egyik phuketi piacon zöldséges sült rizs és sárgababos szószos kelkáposzta volt műanyagtányérokon.. Tegnap a szupermarketben találkoztunk egy idősebb magyar nővel, aki kérdezte tőlünk, hogy hol lesz a karácsonyi vacsoránk, mert azért mégsem a piacon kellene azt elfogyasztani, hát nekünk sikerült..
Még kijelentkezéskor észrevettük, hogy a plázában egy kis elefántot adnak ajándékba, ha felmutatod a hotel kulcskártyáját. A recislány jófej volt és lemásolta nekünk azt, mivel le kellett azt adnunk kijelentkezéskor. A papír nálam volt, így Zozó tüntetőleges odébbállásával (amit Józsi megerősített, hogy ő is így tett volna) egyedül odamentem a kijelölt pulthoz, ahol ezt igényelni lehetett. Megszereztem mindkettőt – Gyöngyinek is – , a pult mögött a csajszi jót mosolygott a fénymásolt kártyák láttán, de nagyon komolyan a hotel, a szobaszám és a nevünk felírásával egy papírlapra adminisztrálta azt. Egy kis elefánt formájú szütyő volt az ajándék.
Összefutottunk Gyöngyiékkel is, akik még vásároltak, majd a piacon beszerzett mangó és custard apple (magyarul annóna és remélem beérik, mire hazaérünk) megszerzése után utoljára a Bangla Roadon keresztül a hotel felé vettük az irányt.
A megbeszélt kilenc előtt nyolc perc helyett már 8:35-re ott voltunk, Lacika is már. Gyors csomagrendezés, átöltözés és már jött is mosolygós kis barátunk, hogy kivigyen minket a reptérre. A múltkor is ő vitt ki minket, csak hajnalban, akkor gyorsan kiértünk, most kb. egy óra volt az út, dugó is volt benne, nem is olyan kicsi.
A reptéren minden oké volt, simán feladtuk a poggyászokat, átértünk a biztonsági ellenőrzésen és a bevándorláson is. Gyöngyiék úgy gazdálkodtak, hogy 1 bahtuk maradt, nekem volt még 54, Lacikának is maradt, azt még a reptéren elköltöttük. Zozóval nagyon drágán ettünk a Burger Kingben, én azért, mert Thaiföldön van vega szendvicsük, meg kellett kóstoljam. Egy sima sajtburger és a vega 475 baht volt, ami ugye 4750Ft. Otthon azért nem ennyibe kerül két szendvics…
Ez a bejegyzés már a repülőn készül, útban Dubai felé.