A hihetetlenül jól sikerült és azóta is állandóan emlegetett 2019-es thaiföldi utunk után alig vártuk, hogy a pandémiás időszakban is végre kimozdulhassunk télen nyaralni. A sok bizonytalansági tényező miatt idén Ázsiáról és egyéb távoli helyekről lemondtunk, gondoltuk Európába könnyebb lesz eljutni, azonban végül ide, az Azori-szigetekre is kellett negatív teszt. Az indulás előtti napra hagytuk azt és megbeszéltük, bárki is pozitív, a többiek elmennek nélküle..azért jó, hogy nem kellett senkit itthon hagyni. Négyen jöttünk, mindkettőnk BFF-jével (gy.k BFF=best friends forever).
Fapados járatokat sikerült végül elég későn, kb. egy hónappal az indulás előtt foglalnunk, így a Ryanairrel indultunk útnak Budapestről Lisszabonba. Mindenkinek jól esett a hajnali négy körüli ébredés, hogy a közös nagy csomagot időben fel tudjuk adni a repülőre. Ferihegyen a szokásos Costa indítással kezdtük a reggelt. Lisszabonba megérkezvén kiderült (illetve már előző nap én láttam a honlapon), hogy a reptéri csomagmegőrző átmenetileg nem működik, így az anno egy hónapos Indiára vásárolt 20 kg nagybőröndöt végül Zozó cipelte végig a városon, hogy ne húzzuk az időt a csomagleadással..Kitűztük célul, hogy elmegyünk Belém városrészbe megnézni a tornyot, esetleg a cukrászdát, ahol a híres Pastel de nata sütit készítik. Ez részben meghiúsult, mert megéheztünk és szerencsére eszünkbe jutott, hogy voltunk két éve egy jó kis piacon. Lacika először azt hitte, hogy valami vásárcsarnokszerű piacra vinnénk, azonban miután elkezdte falatozni a sonkás tálat egyre szélesedett a mosolya, főként miután felfedezte az óriásfánkos helyet is..
Korlátozott időnk volt, így a piac után elmentünk a toronyhoz, hogy a kötelező fotókat ellőjük és már indultunk is vissza a reptérre. A google mint olyan eddig nem szuperál, az útvonaltervező olyan buszjáratot adott ki, ami nem jár – ezt egy segítőkész rendőr által leszólított buszsofőrtől tudta meg Gyöngyi, illetve este már Sao Miguel szigetén is jól szórakozott rajtunk, mikor hiába kerestünk nyitva lévő boltot és/vagy éttermet..
A Budapesten feladott poggyászunk persze 22kg volt, de ott nem foglalkoztak vele, Lisszabonban azonban ki kellett pakolni belőle, hogy feladhassuk. A repülőutat benéztük, mert azt hittük, hogy kb. 1,5 óra, azonban 2,5 óra volt, kicsit nyűgös volt már a végére mindenki, főleg mikor szembesültünk vele, hogy vagy nagyon drágán vagy sehogy nem lesz bérelt autónk. Konszenzussal taxiba ültünk és elvitettük magunkat a szállásra, ami egy kisebb falu a reptértől kb. 15 km-re.
A szállásra bejutás a kapott itinereknek és a saját ügyességünknek (Gyöngyi és én 
köszönhetően flottul ment a teleszkópos kulcs és nehezen nyitható ajtó ellenére. Viszont ahogy fentebb írtam a vacsorához jutás már annál kevésbé. De legalább várost néztünk, majd miután a fullra lemerült telefonokat holnap újra használni tudom mutatóba készítek néhány képet a karácsonyi hangulatban lebegő városról. A házak ablaka is díszítve van, Gyöngyi ugrott is egyet az egyik előtt, amikor Télanyó és Télapó megmozdultak, én azt hittem csak egy patkány az, mint ahogy az első thai éjjeli sétánkon is..