A tegnapi bejegyzésből kimaradt, hogy a repülőről leszállva tehéntrágya szag volt Ponta Delgada-ban 
Ma láttunk is egy csomó Zozó szerint szökkelő, Lacika meg szerintem ugráló tehenet. Most este is ezen megy a vita, ugráló tehén videókat keresve a youtubeon..
Azért sirályhangra ébredni és az erkélyről az óceánt látni nem olyan rossz, na. Ma reggel hagytuk a fiúkat aludni egy darabig, majd kitaláltuk, hogy mivel a tegnapi, meg az előre autófoglalás nem jött össze ezért elsőként azt kellene intéznünk. Itt Vila Franca do Campo-ban, ahol a szállásunk van, találtunk egy autókölcsönzőt. Érdekes volt látni, hogy reggel mekkora élet van a városban az estéhez képest, több talponállónak kinéző kocsma is volt, nagy pocakos, hason felcsúszott pólót viselő bácsikkal. Persze az autókölcsönző a pandémia miatt nem volt nyitva, így a következő programpont a városba eljutás volt helyközi busszal. Megtaláltuk a buszmegállót (köszi Google, nem is értem előtte hogyan jutottak el az emberek egyik ismeretlen helyről a másikra), ahol egy bácsi és egy nő várakozott. Én azt találtam, hogy 11:30-kor jön a busz, a többiek szerint meg 11:06. Végül 11:40 körül megérkezett, ami négyünket féláron (a tegnapi taxihoz képest) bevitt a városba, cserébe kétszer olyan hosszú úton. Viszont város és vidéknézésnek szuper volt. A sofőr elég vagányan vezetett, valószínűleg ennek és a reggelinek (répatorta) köszönhetően ha még további perceket el kell töltenem a buszon, nem biztos jó vége lett volna. De megúsztuk és meg is találtuk az autókölcsönzőt, ahol 10 perc alatt szereztünk egy Pandát. Az emberek elég jól beszélnek angolul, nagyon
kedvesek és érdeklődőek. A maszkviselésre nagyon figyelnek és figyelmeztetnek is. A kölcsönző melletti étteremben gyorsan meg is ebédeltünk. Itt a szigeten a hamburger az húsos vagy hús nélküli pogácsa és mellé rizs és sült krumpli. Buci nincs..
A Yaris után váltós autót vezetni kihívásos, de én csak utas leszek, két sofőrt lehetett regisztrálni, én nem voltam köztük. A mára kinézett helyszín a Sete Cidades tavak. Odafelé úton megálltunk a Monte Palace hotelnél, mely egyszerre volt hátborzongató, zombifilm részletbe illő és izgalmas. Hivatalosan nem lehetne bemenni a 70-es évek óta elhagyatottan álló épületbe, de ez persze senkit nem zavar. Mi is bementünk, és megérte felmenni a kilátásért.
Előtte a parkolóban találkoztunk egy foodtruck-ot üzemeltető idősebb párral, akik éppen zártak volna, de miattunk még visszadugták a kávéfőzőt. A pasi többször járt Magyarországon, mint kiderült.
Továbbhaladtunk a tópartra, pontosabban lementünk a városba, hogy Zozó megnézhesse édes vagy sós vizű-e az. Édes volt. A térképen találtunk egy kilátópontot, ahová gondoltuk kocsival felmegyünk. Hát az út egynegyedénél letettük az autót, mert a víz annyira kimosta az utat, hogy a Panda simán fennakadt volna. Gyalog mentünk fel a pontra, ami egy 3 km séta volt. Mire felértünk az eső is rákezdett, de végül csak szemerkélt. A tavakról minden szögből és időjárásról van képünk (napos, esős, ködös, felhős). Közben láttam az ugráló/szökkenő teheneket is, de csak Lacika hitte el..
Visszafelé már sietősen jöttünk, mert kezdett sötétedni és a hibrid Panda azért nem egy acélos jármű, illetve az út egy része nem volt aszfaltozott. Szerencsésen leértünk és útba vettük Ponta Delgadát, hogy estére és reggelre bevásároljunk.
A nap végék zűrösek, ennyi idő után már tudjuk, hogy ha éhesek és fáradtak vagyunk az a legrosszabb combó, muszáj kompromisszumot kötni – pl. mivel Lacika nem hozott, 
nekem meg egy nap alatt elszakadt a papucsom és szükség lesz majd rá a termálfürdők miatt, lemondtunk róla, hogy ma vegyük meg.
Megtaláltuk a plázát, ahol a helyi Auchanban – Continente mindenki amit szeretett volna megvett – Lacika édességek, én vega felvágott, sajt, Gyöngyi pástétom és light cola, csak Zozó nem kapott végül Ginját (portugál cherry likőr), mert szerintem csak nagyon gagyinak kinéző volt. Azt is megtudtuk a boltban, hogy van olyan alkalmazás, ami a befotózott borcímke alapján ad egy értékelést – Gyöngyitől.