Napsütésre ébredtem, elsőként, mint általában. Másodikként Gyöngyi, és megbeszéltük, hogy kihasználva a jó időt, a tervezett futást elnapoljuk és helyette inkább induljunk el. A terv a Terra Nostra Park volt, kb. a sziget közepén fekvő Furnas településen.
Autóval kb. fél óra volt, persze egy helyen rosszul mentünk, nem kanyarodtunk le, ahol a gps mutatta, de utólag jó is, mert hazafelé sikerült azon az úton jönni, hát drukkoltunk, hogy a Panda kibírja a kb. 30 fokos emelkedőket.
Szóval, pont 8 perccel a park nyitása előtt értünk oda, így egy kávé és pótreggeli még belefért. Cicasimi is, mivel a helyhez tartozott egy helyes cirmos is.
A város közepén van maga a park, ami már önmagában is gyönyörű, vannak bambuszszigetek, gingko sétány, hatalmas fák, de az növeli a tétet, hogy van egy nagy, kerek medence illetve két kisebb, ahol lehet fürödni a termálvízben. 
Kicsit aggódtam mikor megláttam a vizeket, hogy hogyan fogom bírni – milyen lesz az alja, stb, de épített medencék voltak, így ok volt. Olyan 38 fok körüli volt mindhárom víz és közös tulajdonságuk, hogy nagyon sok a vastartalmuk, így a bőrt, a fürdőruhát megfogják, ami majd egy mosással kijön, de azt mindenhol olvastuk, hogy a legrosszabb fürdőruhát kell ide hozni. Mondták is a többiek, hogy az arcom milyen jól lebarnult 
A kertben bóklászással és a medencékben fürdéssel töltöttük a nap nagyobb részét. Meg persze a jógakihívásunk fotózásával, melyből a vízben azért elég vicces képek születtek. Azért jó érzés fürdőruhában lenni, miközben van aki dzsekiben sétál körülötted, illetve ha az otthoni időhöz viszonyítom, akkor meg főként.
Miután kipancsoltuk magunkat egy helyi étteremben ettünk többek között helyi sajtot, a fokhagymás nyerte el mindenki 10 pontját. Hazafelé megálltunk a Lagoa das Furnas tónál, ahol idefelé is elhajtottunk. Elsétáltunk egy szakaszon, megnéztünk egy kápolnát is. Érdekes módon nekem egyértelműen nagyon tetszett a hely, volt valami síri nyugalom benne, a többieknek inkább Hitchcock-film helyszínre hajazott.
Hazafelé bevásárlás, hogy feltöltsük a nem-édesség raktárt is. 
Leparkoltunk az autót az apartmannál, majd nyakunkba vettük a várost és kb. 3 perc sétával a főtérre jutva betértünk egy Cafe-ba, ami gyakorlatilag egy talponálló kocsma. Csak a főtéren 4 volt, a pocakos bácsis helyre mentünk be végül. Mivel Zozó nem kapott még ginját, azaz cseresznye likőrt, gondoltuk itt a remek alkalom. Igen ám, de azt épp nem lehetett a kocsmában kapni, így a reptéren látott másik portugál italt választottuk, amiről a pincér nem tudta megmondani milyen ízű. Egy ilyen likőr 1 euro volt, nagyon olcsó. Sikerült egy ánizsos, kanalas gyógyszer ízű italt rendelni, ami kisebb sikert aratott csak. A fiúk azzal poénkodtak, hogy majd pénteken, indulás előtt értünk jönnek, ugyanis nőnemű rajtunk kívül senki nem volt.
Hazafelé még végre kipróbáltuk a Marina bárt is, amit az első naptól kezdve hallunk Zozótól, hogy milyen jó hely. Az volt…