Idén újra kettesben és újra Portugáliába jöttünk nyaralni. A tavalyi természetközeli út után és nem mellesleg az elszállt repjegy árak miatt, Madeirára esett a választásunk, ami így az első nap után már nagyon tetszik 
A hajnali fél négyes ébredés és az utazás jó fárasztó volt. Először elmentünk Londonba, majd onnan Madeirára. Kézipoggyásszal utazunk, 10 napra, az bőven elég, persze nyilván egy-két dolog otthon maradt – pl. jógamatrac, de az végülis nem kell a gyakorláshoz.. A laptopot – a blog miatt – külön táskában hoztam, amit elvileg nem lehetett volna, de szerencsére nem szóltak érte. Mondjuk jópár utastárs táskája nem fért volna bele a fedélzeti méretbe.
Maga az utazás szinte eseménytelen volt, hosszúnak tűnt (2,5+3 és 3/4 óra), de végül gyorsan elszállt illetve be is hoztak némi időt a pilóták és hamarabb landoltunk. A maderiai reptér viccesen rövid kifutópályával rendelkezik, de ügyesen letették a gépet. Mint utánanéztem volt itt kifutópályán túlfutás és repülőgépszerencsétlenség is, később megnövelték a kifutó hosszát, 180 betonoszlop tartja egy részét. És természetesen Cristiano Ronaldo nevét viseli.
Mivel a reptéri busz az első szállásunkat nem érinti, ezért fogtunk egy taxit és azzal jutottunk el a kb. 12 km-re lévő településre, Canico-ba, ahol a Four Views Oasisben szálltunk meg. Már a kilátás és az hogy a parton vagyunk, illetve hogy trikóban elég volt lenni, megérte.
Némi pihenő után dilemmáztunk, hogy fürödjünk egyet a hotel medencéjében, de aztán egy kis felfedezés mellett döntöttünk, végülis esőben (amit mutat az előrejelzés a további napokra) is lehet fürödni. Így a Google Maps alapján kinézett botanikus kert volt az első célpont. Hát, azt olvastam, hogy durva utak vannak erre, biztosan nem szeretnék itt vezetni Gyalog is kihívás volt néhány helyen felmenni, autóval meg pláne az lenne/lesz..
Szerencsére útközben találtunk egy pékséget is, ahol gyorsan némi szénhidrát-utánpótlást csináltunk, mert az utazós napok nem arról szólnak, hogy jókat és sokat eszünk..Kellett is az energia a meredek utakhoz.
A kert végül egy hotel kertje volt, ahová simán besétáltunk és hát gyönyörű volt. Jól szétnéztünk, majd folytattuk a kisvárosi túrát. A szigeten van autópálya, ezen a településen is átmegy, mi is áthaladtunk alatta. A partról felmásztunk elég magasra, megcsodálhattuk a városka templomát és a csodás, karácsonyi díszítésű főteret is.
A szigetet behálózzák a levadák – csatornahálózat, mely mellett futnak a túraútvonalak is. Itt Canicoban is van, felsétáltunk oda, de ez itt még nem volt akkora élmény. Viszont a hegyről megláthattam egy zászlót, amivel készült az alábbi kép a hegy
ről lefelé menet.
Mivel az éttermek egy része sziesztát tart, így egy tipikus helyi kocsmába beültünk egy bambira. Azon mosolyogtunk, hogy milyen jó a kilátásunk – egy használt autó kereskedőre láttunk pont rá.. Nagyon sok az autó itt és viszonylag nagy a forgalom is, pedig nem is nagyvárosban vagyunk.
Viszatértünk a partra, Zozó választott egy snack éttermet, hogy együnk végre normális kaját is. Az étteremnél megtaláltak minket a macskák is, az egyik kinézte őt magának és le nem vette a szemét a haláról. Kapott némi falatot végül.
Az étteremről a parti 
sétányon jöttünk vissza a szállásra, ahol karácsonyi pálmafák alatt üldögélve néztük, illetve már csak hallgattuk a morajló tengert – közben teljesen besötétedett.