Funchalban

Ma reggel ahogy felébredtem és kinéztem, annyira vonzott az óceánpart, hogy muszáj volt elmenni futni, pedig nem terveztem, hogy fogok most. Az első, legjobb nyaralásunkra emlékeztetett a part menti futás (Lanzarote), most csak 2,7km-t mentem, de üdítő volt. Futás után jóga a szobában, de lehet a parton kellene azt is.

Egy négy csillagos hotelben lakunk, annak minden előnyével – ilyen volt a reggeli is, nem emlékszem máshol ilyen választékra. Ja és habzó bor is volt Reggeli után lementünk a partra kicsit ejtőzni, mielőtt elindulunk Funchalba, a fővárosba, mely kb. tizenpár km-re van tőlünk. Tesztelte Zozó a vizet, és mivel sütött a nap kedvet kaptunk egy kis fürdőzéshez. Kissé rosszul pakoltunk ide, mert a tavalyi azoriból kiindulva, ahol állandóan esett és azért elég hűvös is volt, nem készültünk nyári ruhával, sőt a fürdőruhát is azért raktuk csak be, hogy kb. majd a hotelek belső medencéiben használjuk. Hát nem

A víz elsőre hűvösnek tűnt, de pár perc alatt hozzá lehetett szokni és nagyon jó volt. Találtunk egy “gyerekmedencét”, ami körbe volt véve kövekkel. A köveken bemenni azért elég kihívásos volt. A lábunknál kis halak úszkáltak. Volt olyan rész is, ahová létrán kellett lemászni, na én ott nem mentem le, Zozó is csak leugrott, kb. 4 méterről.

Itt is etetik a kóbor macskákat, mint Azorin, Isztambulban is láttuk, sőt, itt a parton kis házak is voltak nekik felállítva, ahol éjjel alhatnak.

A hotel elől indul a 155-ös helyi járat, ami bevisz Funchalba. 2,2euro a jegy, teljesen megéri. Az út kb. 40 perc volt oda, néha jobb volt nem kinézni az ablakon olyan helyeken ment fel, vagy épp le a busz, és néha centikre voltunk épületektől, más járművektől. Kora délután értünk be a városba, ahol a mai fő programpont a Monte Palace meglátogatása volt. Tervben volt egy (másik) botanikus kert is, de szerencsére nem vettünk jegyet – időbe nem fért volna bele.

Telefericoval, azaz libegővel (magyarul erre nincs jó szó, vagy én nem ismerem – cable car) mentünk fel a hegyre, jó 20 perc volt az út felfelé. Néztük a szupergazdagok házait és persze voltak lepukkant, tető nélküli házak is.

Felérve rögtön a Monte Palace trópusi botanikus kertbe értünk. Gyönyörű kert, ösvények, számtalan növény, vízesés, kis tó, japán kert, szobrok, afrikai kiállítás, portugál csempe, Buddha szobrok szóval minden is volt egy helyen. Hatalmas a kert, órák hosszat sétáltunk és nézelődtünk – ezért nem is jutott idő a másikra. Láttunk egy Kr.e. 300 körül ültetett olajfát is. Nekem a kedvenceim a sárkányfák voltak. A hegyről (Monte hegy) lefelé lehetett volna menni tobogannal, ami itt a helyi gondolának felel meg – ez egy fonott, szánkóra hajazó készítmény, amibe beleültök ketten és két vezető lenavigál, de annyira turistacsapdának nézett ki, hogy kihagytuk az élményt. Gyalog jöttünk le, 3,6 km az út, kb egy órát tartott. Helyenként olyan lejtő volt, hogy ha utána volt egy kis sík rész, konkrétan remegett a lábam. És a navigáció olyan utakon hozott le, hogy néha kissé “favella” érzetem volt, de igazából nem volt semmi gáz, csak elhagyatottnak tűnő, néhol levada (csatorna) mellett haladó úton ereszkedtünk vissza. Időközben kezdett lemenni a nap, a fények szenzációsak voltak.

A városba leérve meg akartunk még nézni egy piacot, de mivel ma ünnepnap van itt, nem volt nyitva. Találtunk helyette egy olyan utcát, ahol mindkét oldalon éttermek, köztük annyi hely – mármint a kihelyezett asztalok között, hogy éppen elférsz. Az egyik hívogató pincér leszólította Zolit, hogy segít engem boldogabbá tenni Végül ma én választottam helyet, ami szuper volt, csak némi fennforgás miatt (emberhiány, túl sok rendelés, stb.) a desszertre egy órát vártunk, amit végül kis reklamáció után nem kellett kifizetni. Közben megfigyeltük a szomszéd étteremben Creedence-t (Ezra Miller) dolgozni, a Legendás állatokból.

A hazafelé induló buszig még volt némi időnk, így sétáltunk egyet a bevásárló utcán, majd a parton. Na itt nincs energiaválság, minden is ki van világítva, feldíszítve karácsony alkalmából.

A hazafelé buszút kb feleannyi idő volt, mint oda. Hazaérkezés után még lementünk a szálloda bárjába, mert volt fellépés – egy nagyon jó hangú csaj énekelt, de kb. 5 számot hallhattunk már csak, miközben a szálloda speciális, ingyen felajánlott, nem finom koktélját ihattuk – főként Zozó.