A tegnapi 18 km után ma elég nehezen keltünk ki az ágyból, így lazára vettük és nem terveztünk semmi extrát. Reggeli után kitaláltam, hogy sétáljunk át a szomszédos faluba (Garajau), van ott egy Krisztus szobor, meg felvonó és strand is.
Az útvonaltervező kb. 40 perces sétát írt, így nekiindultunk. Tőlünk a partról látható egy kis hídszerű sétány, de sajnos később láttuk, hogy az egy hotelhez tartozik, így nem tudtam átmenni rajta, pedig kinéztem magamnak. Helyette viszont egy kilátópontot útba ejtettünk. A gyalogút itt is néhol érdekes helyeken vitt, pl. volt egy betonhíd, ahol Zozó hátraszólt, hogy egy szennyvízcsővel kell osztoznunk rajta. De találkoztunk helyiekkel is, szóval 
nemcsak mi jártunk arra.
A szobortól vezetet
t egy lépcsős út egy kisebb kiugró kilátóhoz, persze oda is lementünk. Visszamászni nem volt olyan vicces.
A szobortól nem messze volt a felvonó, ami nagyon meredeken lefelé indult, az vitt le a strandra. Persze lehetett volna szerpentinen gyalog vagy autóval is menni, de így sokkal jobb volt. Pár perc alatt leért. Lenn nem volt kezelőszemélyzet, és pár idősebb bácsi ott állt alatta, majdnem fejbevágtuk a felvonóval, alig akart az egyikük odébb állni.. Kicsit koszos volt a felvonó üvege, nem lehetett túl jó képet készíteni, de talán visszaadja kicsit.
Maga a strand és egy bár volt lenn a picike köves parton. Engem rögtön magával ragadott a hangulata, reagge zene szólt, épp egy Depeche Mode szám reagge változatban mikor odeértünk. Volt egy szürke papagáj is kalitkán kívül, de sajnos kikötve. Illetve itt is volt macska. Eleinte nem sütött a nap, így csak ittunk egyet, aztán Zozó mondta hogy ő azért bemenne a vízbe. Én át sem öltöztem. Elég kihívásos volt a köveken már cipőben is közlekedni, mezítláb főként, nade a vízbe bemenni és legfőképpen kijönni az méginkább. Zozót levideóztam, 37 mp volt kimásznia a pár méterrel beljebb lévő helyről a vízből. Én úgy döntöttem, hogy kihagyom ezt az élményt, viszont közben kisütött a nap. Eleinte csak napoztam, majd annyira melegem lett, hogy úgy döntöttem, Zozó szavaival élve, hogy passzív fürdőzöm a nagyobb sziklás részen. Ez gyakorlatilag annyit jelentett, hogy én nem másztam be a vízbe, hanem a sziklás részen megvártam, hogy a víz jöjjön ki 
A cím is innen jött, ugyanis a nagyobb sziklákon nemcsak én napoztam, hanem csigák és rákok is. Amikor az egyikre lefeküdtem tettem fel a fenti kérdést. A nagy sziklán, ahol feküdtem egyébként jó kis hátrahajlást is lehetett csinálni.
A strand másik oldalán a szikla tövében, a víz mentén volt egy kis ösvény, ahol végigsétáltunk és figyeltük a rákokat. Aztán felfelvonóztunk, mert közben jött az ötlet, hogy menjünk be busszal Funchalba. A buszmegállót megtaláltuk, azonban az irány kitalálása kihívásos volt, végül az autós útvonaltervező, meg a tegnapi buszos emlékem segített. Pont volt egy kocsma a megállónál (ahol persze az is alig észrevehető az egyik oldalon, hogy az egy megálló, menetrendről és irányról nem is beszélve), ahol épp a portugál meccset nézték szép csendben a helyiek.
Rutinosan szálltunk már le Funcal központban a buszról, ahol először a helyi piacra mentünk be. Klasszik helyi piac, amit hiányoltunk, hogy nincs kajastand, mint otthon egy lángosos.
Kerestünk autókölcsönzőt, mert holnap már elvileg autós távolságra lévő program lenne, de vagy zárva volt, vagy drága, így ez nem volt sikersztori. Közben egy újabb részt fedeztünk fel a városból, újabb Bethlehemet, karácsonyi fényeket látva.
Kinéztem egy 4,8 értékelésű éttermet is, ami fullon volt, így helyette találtam egy fine-dining jellegűt, ahol látványkonyhán készült az étlapon található kb. 10 fogás. Zozó kajája konkrétan mozgott mikor kihozták, de csak a design részeként, valami szárított hajszálvékony tonhalrészek a hőtől valóban mozogtak – elég érdekesen nézett ki. Szuper volt minden és nem is volt vészes a számla végösszege – amit egy QR kód beolvasásával a telefonon le tudtunk ellenőrini, sőt egy app letöltése után ki is tudtuk volna azt fizetni is.
A nyolcas buszt szerencsére elértük és hazaszáguldott velünk a sofőr. Ma sem kell majd nagyon altatni minket.