A mai első helyszínünk a Fanal erdő volt, mely a világörökség része, egy mesebeli babérerdő, kb. 500 éves fákkal. Sokszor ködbe van borulva, ma láthattuk kicsit napfényben, esőben, szélviharban és némi felhőbe/ködbe burkolózva is az egy-két óra alatt, amit ott töltöttünk. Ha teljesen ködben van, könnyű eltévedni benne és kósza tehenekkel találkozni is. Mi ma csak messze láttuk őket. Maga az erdő tényleg olyan, mintha tündérmesében járnánk éppen.
Kicsivel lejjebb megálltunk egy kilátóponton, még fenn a hegyen. Ma ahol megálltunk, mindig jöttek utánunk egyéb turisták, mintha csak minket követtek volna.
Újabb kilátónál kinézés – Miradouro da Eira da Achada. Ez Ribeira de Janela városkában fenn a hegyen volt, utána legurultunk a partra is a strandot megnézni, voltak jó sziklák a parton és lehetett volna akár fürödni is, ha jobb lett volna az idő. Itt volt egy alagút is, ami a régi tengerparti útra vitt. Ez már le van zárva, gyalogosan azonban megközelíthető. Átsétáltunk alatta, a túloldalon ahogy felnéztünk a sziklákra és láttuk a gyorsan mozgó felhőket olyan volt, mintha az Eredet c. filmben szerepelnénk, mivel mozogtak felénk a sziklák..
A Google Maps továbbra is megviccel minket néha ha Iphone-ról megy, de ennek köszönhetően egy olyan vízesést is útba ejtettünk, amit nem akartunk, a Miradouro Véu da Noiva kilátónál. Szerencsére ma ismét láttunk szivárványt az eső-napsütés váltakozások miatt.
Seixal városát is meglátogattuk, itt első utunk a fekete homokos strandra vezetett, ami egyedüli Madeirán, szinte mindenhol köves a part. Szerettem volna fürdeni is, bár a kinti hőmérséklet olyan 17 fok lehetett, a nap nem sütött, de legalább az eső sem esett, így meggyőztem Zozót miután lábbal teszteltem, hogy nem olyan hideg a víz. Voltak, akik dzsekiben sétáltak a parton, de rajtunk kívül is voltak páran, akik belevetették magukat 
Egyébként nem volt olyan hideg, meglepően frissítő érzés volt.
Magunkra kaptunk némi pulcsit és törölközőt és átautóztunk a város másik felére, ahol természetes, tengervizes medencék vannak. Itt is fürödtünk volna, de én végül nem mentem bele, csak Zozó. Miután úszott egyet, ott a medence mellett átöltöztünk, amit egy fickó valószínű videóra is vett, vagy csak véletlenül nézett pont arra a telefonja..
Következett a vacsorahely keresés, ami nem egyszerű, mert vagy szieszta van, vagy épp ünnepek miatt zárva, végül a harmadik hely lett a nyerő Sao Vincente kisvárosban. Vacsi után már csak visszajöttünk Porto Monizba, a szállásunkra. Holnap egyébként ünnep van Portugáliában, a Szeplőtelen fogantatás ünnepe. Valószínűleg ennek köszönhető volt, hogy tüzijátékhangú, de fény nélküli rakétákat lőttek fel bizonyos időközönként, illetve mintha utcáról zene is szólt volna.