2018.12.21.
Ma reggel egy javasolt vietnámi szendvicsezőbe mentünk el reggelizni, Zozó kipróbálta a tradicionális vietnámi disznóhúsos szendvicset, én tojásos-sajtosat ettem. Az éves tojásfogyasztásomat behozom ebben a két hétben, az tuti. Nem volt akkora nagy szám a szendvics, ahogy azt vártuk..
Ma motort béreltünk a szállásadó kedves néninktől és elindultunk az egy óra útra lévő My Son (ejtsd: mi-szon) templomegyütteshez, ami olyasmi mint Angkor, csak kisebb és az építészete más, szóval majdnem ugyanaz. Hát az út másfél óra volt, a jól bevált Zozó vezet én telefonról navigálok módszerrel haladtunk. A mai sisak egy fokkal jobb volt, nem akart állandóan leesni rólam, viszont a motor nagyon kényelmetlen volt mindkettőnknek.
A templomoknál nem lehetett kártyával fizetni, csak készpénz, ahogy sok más helyen is. A bejárattól nem messze kis elektromos buszok vártak és vitték föl a 2 kilométerre lévő helyszínre a turistákat. Szerencsére itt nem voltak olyan sokan. Kb. másfél óra alatt bejártuk az egészet, megnéztük a romokat, majd indultunk haza egy másik útvonalon. Zozó teljesen átvette az itteni vezetési stílust – ha előzök dudálok, hogy jelezzem, hogy jövök, ha kanyarodok, először kis ívben balra, majd utána tovább, jobbról előzés, szembeforgalommal haladás néha. 
Hoi Anba visszaérve a strandra mentünk, amitől a szállásunk gyalog egy óra sétára lett volna. A parkolóban a külföldiek valószínűleg magasabb tarifát fizettek, mint a helyiek, a parkban 5.000 dong, azaz 60Ft volt a parkolás, a strandon 40.000dong, azaz 480Ft. Számlát persze nem kaptunk egyikről sem, mint ahogy sehol sem adnak. A part igazi majdnem fehér (világosbarna) homokos part, bár 27 fok volt, nem sokan fürödtek a szeles idő miatt. Bemerészkedtünk a vízbe, én rövidesen ki is jöttem, Zozó tovább bírta. Mivel ez már délután négy felé volt megebédeltünk a tengeri kilátással bíró parti 
étteremben.
Ezután bementünk a városba, hogy a sétálórészről készítsünk világosban pár fotót, majd hazajöttünk letenni a motort. Estére Há hívott minket az új éttermének a megnyitójára, ahol Zozó evett-ivott, én még tele voltam az ebéddel.
Ma sokkal kevesebben voltak a városban, ami azért fura, mert péntek este van, de azért így is rengeteg a turista. Lépten-nyomon el akarnak adni a helyiek valamit: képeslapot, hajókázást, happy hourt, vacsorát, stb. A sétálórész mivel a folyóparton van, este nagyon jól néz ki a kivilágított hajókkal, illetve sok lámpás úszik a vízen és lampionok szerepelnek a fákon is. Sajnos nincs olyan eszközünk, ami sötétben normális képeket készítene, de azért próbálkoztunk.