2018.12.22.
Tegnapelőtt kitaláltam, hogy az utolsó fél napunkat ne Hoi Anban töltsük, hanem menjünk el a Golden Bridge-t megnézni a Ba Na Hillre. Kértem pár ajánlatot egy Hoi An-Ba Na Hills-Da Nang reptér transzferre, végül a házinéninké volt a legjobb (némi alkudás után..). Így ma reggel hétkor elindultunk a szervezett sofőrrel, hogy megnézzük a hidat. Akkor azt hittük, hogy csak azt fogjuk látni. A sofőr nagyon alap szinten beszélt angolul, odafelé úgy kommunikált velünk, hogy a telefonjára felmondta vietnámiul, ami azt angol szövegre fordította, vicces volt, mindezt vezetés közben.
Kb. egy órás út után megérkeztünk Ba Na Hillsre, ami egy hatalmas komplexum: több felvonó visz fel a hegyre a hídhoz, a francia faluba, a díszkerthez. Fél óra felfelé út után megérkeztünk a hídhoz. Ezt idén júniusban adták át és turistahordák látogatják, ez már a parkoló méretéből is látszott. Szerencsére mivel korán odaértünk, így még kezelhető volt a tömeg. Esküvői fotózás is volt a hídon, bár a menyasszony ruhája szakadt volt az uszály részen, gondolom nem direkt.
Lent még azt gondoltuk a híd után végzünk, de mivel időnk még volt így körbenéztünk. Láttunk egy hatalmas fehér márvány(?) Buddha szobrot, szerelem kertet, pagodákat. Siklóval mentünk a kertektől tovább, majd újabb felvonó és megérkeztünk a francia faluhoz. Kicsit olyan érzésünk volt az egésztől, hogy mindent ide tettek egy helyre: adott volt a gyönyörű erdős-hegyes természeti környezet, készült a híd, csináltak kerteket, bobpályát, vidámparkot, sörházat, öt csillagos szállodát, francia pékséget, mindenféle éttermet. Ettől függetlenül szépen meg volt az egész csinálva, minőséginek néz ki és még mindig építik. Simán egy napot is itt lehetne tölteni, nekünk volt kb. két óránk.
A felvonó lefelé egy másik vonal volt, ez is kb. félóráig tartott, vízesés, patak és sűrű erdő fölött, néha félelmetesen magasan. A sofőrünk már várt minket és elvitt a Da Nang reptérre, hogy továbbutazzunk Saigonba. Két héten belül nekem ez az ötödik repülésem és lesz még négy, ebből kettő domestic, kettő meg hazafelé már.
Saigonban (hivatalosan Ho Chi Minh City) leszállás után megtaláltuk a buszmegállót, ahol jól kinéztem korábban, hogy a 152-es busszal el tudunk jönni a szállás környékére. Ott állt egy reptéri buszos jegyárus nő, akit azért megkérdeztem, mondta az nem jó nekünk, jön egy másik, a 109-es 15 perc múlva. Hát jött is, mint kiderült ez nem közösségi busz volt, hanem egy reptéri transzfer busz, ami drágább, de legalább nem kellett az arconvágós 32 fokban 15 percet sétálni csomagokkal a szállásig. A cuccaink nagyobb részét Linh-nél hagytuk és két normál hátizsákkal és a laptoppal utazunk (10 nap).
A szálláshoz egy sikátoron keresztül találtuk meg az utat, szerencsére itt nagyon jól beszélt a recepciós angolul. Viszont kiderült, hogy mégsem abban a hotelban leszünk, amit foglaltam, hanem egy testvérhotelban, vele szemben. A szoba ok, a zuhanyzófüggöny viszont tabu, nem nyúlhatunk hozzá (az én kérésemre), mert már ránézésre is megfertőz, de ez néha Magyarországon is így van. Utálom a zuhanyfüggönyöket.
A hotel, ugyanúgy, mint a Hoi An-beli cipő nélküli, azaz belépés után leveszed a cipőt, egy szekrénybe elteszed és mezítláb/zokniban mész fel a szobába. Kicsit fura, de itt is sok helyen ezt így szokták, van, hogy boltokban is le kell venni a cipőt, a templomokban pedig alap, hogy igen.
Kaptunk mindenféle ajánlatot, tippet, egy listát helyekkel, amelyek között volt vega étterem is. Az étteremlista fele vega volt igazság szerint. Ki is próbáltuk az egyiket. Cipőt levesz és földön ülős hely volt, ahol egy farmer miniszoknyában azért kihívás volt ülni, de megoldottam. Szuper volt a kaja, a kedvenc Thaiföldön megismert mangósalátámat ettem. Ami fura volt, hogy az étlapon így szerepeltek a kaják, pl. amit én ettem: roston sült csirke sült gombócokkal, tényleg csirkének nézett ki, de persze szejtán volt.
Sétáltunk egyet, mivel már besötétedett, elmentünk a piacra, majd betértünk egy élelmiszerboltba is, eddig ilyenben sem voltunk. Rögtön mellettünk termett egy segítőkész eladólány, aki tartotta a hűtőajtót pl., meg ilyenek. Saigon elsőre nagyon tömény: forróság, szmog, szagok, látvány, őrült forgalom, utcán evés, első patkány, villódzó fények, neon, üvöltő diszkózene, árusok tömkelege. Holnap nappali fényben is megvizsgáljuk.