Ma ismét nehezen ébredtünk, én konkrétan azért, mert bár az ágyunk matracilag jó, de ha Zoli megfordul, az egész beremeg, a középső alátámasztás hiánya miatt. Reggeli után, 10-re volt megbeszélve a találkozó az itt megismert magyarokkal, akik kerületiek, mint kiderült, hogy a bérelt sofőrünk elvigyen minket Stone Townba 65$/5 fő áron, a fővárosba. Sofőrünk meg is érkezett tűpontosan és elindultunk autóval. Gabi ki is találta a pontos napi tervet, amitől vagy 3x persze eltértünk.
Útközben elhaladtunk mindenféle típusú lakhely mellett, volt elvétve magas kőkerítéses, jómódúnak kinéző ház is. Fafaragóktól kezdve, téglakészítőkön át, sima boltokat és ételárusokat is láttunk. Helyenként gyönyörű pálmaligetek mellett haladtunk el. Egy kb. másfél órás út után megérkeztünk Stone Townba, a komphoz, mert azt hittük, hogy azzal át lehet menni a Prison Islandre. Ismét segítőkész emberek rohamoztak meg minket, és sok alkudozás után Good talking Mama, alias Nóri letárgyalta nekünk a lélekvesztő csónakkal való átjutást a szigetre 60eTZS, plusz 18eTZS kikötői díj. Mr. No Stress volt a hajóútszervezőnk neve…
A szigeten egy rezervátum van, 30eTZS a belépő, szabadon járkálnak szárazföldi teknősök. A szigetet börtönként, illetve karanténként is használták korábban. Gyönyörű homokpad van előtte, már azért is megérte áthajózni. Nóri odafelé beült előre és csuromvizesen szállt ki. Ja a hajóba úgy kellett bemászni, cipő le, vízbe be térdig és létrán mászás. A hajó kapitánya gyereknek nézett ki, de állítólag 19 éves volt, én max. 13-at mondtam volna rá.
A hajózás után a sofőrünk által ugyan nem kért, de mellénk szervezett srácot lepattintottuk, persze ő is kapott némi borravalót. Elindultunk vásárolni, de ismét nagyon drága volt minden és nem is igazán lehetett alkudni, így már majdnem feladtuk, de azért egy-két apróságot sikerült venni. Önkéntes segítők hada jött állandóan jobbnál jobb ötletekkel, ajánlatokkal, alig lehet őket elküldeni.
Közben megtaláltuk a meeting pointot is, ahol Gabiékkal újra találkoztunk, illetve nem messze egy étteremben ültek, ahová mi is becsatlakoztunk. Nóri és Zozó bevállalt tejes/joghurtos italt, én kihagytam azt. Némi snacket ettünk, majd átvonultunk egy gyors kávéra egy speciality kávézóba, amit találtam. Az első kávém a szigeten, és volt kókusztejük is 
Gyorsban vissza a találkozóhelyre, autóba ültünk és irány a bazár. Itt volt másfél óránk, Zozó ki is akadt a végére az alkudozás, a ránk csatlakozók és maga a vásárlás miatt. Itt sem voltak olcsók a portékák, de alkudni jobban lehetett. Itt kaptuk az egyik önkéntes, lehúzós kísérőnktől a Beyoncé-Nóri és a Shakira-én becenevet…
Másfél órás autóút hazafelé, a kapu előtt újabb alkudozás egy csütörtöki programra, kis medencézés, majd vacsi. Szuper, sok indiai zöldséges fogásos vacsora volt ma. Utána gyerekeknek kinéző táncosok adtak showt, amit csak részben néztünk.