Tegnap este olyan sokan nézték a legrosszabb műsort, hogy szinte egyáltalán nem működött a net, így később visszamentem a közösségi térbe, hogy fel tudjam tölteni a szöveget és a képeket. Utoljára kimentem még kicsit bámulni a tengert, a partra.
A ma reggel a szokásos palacsinta reggelivel indult – normál, csak mini palacsinta, papayalekvár. Mivel ma utazunk haza, így sok terv nem volt mára, egy masszázs és max. egy ebéd.
Délig kellett elhagyni a szobát, addig lenn ejtőztünk a parton, ma még melegebb volt a víz talán, mint korábban. Voltak jó kis felhők, azt hittük vihar lesz, illetve kicsit úgy néztek ki mint, A függetlenség napja űrhajója, de végül szétszéledtek.
A szobánkhoz vezető úton a betonjárda alatt lakik egy gyík, akivel addig barátkoztam, hogy ma engedte magát megsimogatni, ugyan picit megijedt némi fáziskéséssel, de nem elszaladt, hanem csak vagy 3 cm-rel előrébb ment. Persze ettől én is jól megijedtem
A masszázst eredetileg 12:30-tól szerettük volna, de volt egy olyan érzésem, hogy 11:30-ra írták be, ami helyesnek bizonyult ahogy Zozó leellenőrizte azt. Kiderült, hogy az ebédszünet miatt nem lehet fél egykor, így lett belőle két óra. Lomi-lomi masszázst kértünk mindhárman, ez is nagyon jó volt, de az első az nekem sokkal jobb volt. A homlokom meg az állam/torkom nagyon nyomta a fejtartó sajnos.
Masszázs után a parton lévő étterembe mentünk el, ahol Nóri előző nap lezsírozta, hogy lesz polip meg tintahal. Én csak egy sült krumplit kértem. Hát, európai normának nem felelne meg, de a bácsi nagyon kedves volt, tiszta volt a tányér és hatalmas adagot hozott, ami ott készült frissen. Már eltelt pár óra és még jól vagyunk, reméljük így is marad. Az étterem előtt volt kinn magyar zászló is. Kérdezte honnan jöttünk, majd elénk rakott egy A4 füzetet, amibe felírta, hogy Hungary – 24/12/2023 és kérte, hogy írjunk bele. Majdnem mint egy Google értékelés.
Az étteremből már a csomagszobához mentünk, volt még kb. 15 percünk a transzferbusz indulásáig. Félig átöltözés, majd buszra szálltunk a reptér felé. Kb. másfél óra utazás után megérkeztünk a reptérre, volt közben dugó, sok helyi járat, emberek mindenfelé. kátyúk és fekvőrendőr-hegyek is. A becsekkoláskor találkoztunk ismerős arcokkal egy túráról is. Volt a reptéren három eltöltendő óránk, ezt a cikket már a repülőn írom éjjel, holnap, napközben már otthon kerül majd ki.
Az első nap nekem elég sokkoló volt a szigeten, kicsit aggódtam, hogy milyen lesz ez a nyaralás, viszont már nagyon szívesen maradtam volna még. Ugyanolyan nehéz volt hazaindulni, mint akár Thaiföldről vagy Vietnámból. Valószínűleg az ismeretlen terep miatt éreztem így eleinte (Afrikában most jártunk először), azonban annyira kedves volt mindenki, hogy ezen hamar átlendültem. Ahogy köszöntek (Jambo 
), az a széles mosoly mindenkin, az örökre megmarad.
Nakupenda (szeretlek) Zanzibár, asante sana (nagyon köszönöm)!
További pillanatképek:
