Amikor június utolsó hétvégéjén kiugrottunk Ildikóékat meglátogatni nem gondoltam volna, hogy ide jövünk idén nyáron nyaralni. Ausztria eddig kimaradt nekem, Bécs és Graz persze megvolt, de a hegyek nem. Eddig azt hittem csak a vízpart varázsolhat el, de mióta voltunk itt először, azóta rá kellett jöjjek, hogy a hegyek látványa és közelsége szinte ugyanazt az érzést és vonzást váltja ki bennem, mint a tenger.
Ma reggel hármasban Marcival útnak indultunk. Eredetileg volt tervem mára, ami gyorsan kútba is esett, mert nem vettünk előre jegyet, másrészt délben még Sopronban voltunk. Mivel a fiúk nem reggeliztek, megálltunk. Egy korábbi vidéki jóga alkalom kapcsán fedeztem fel a Kultúrpresszót, ami nekem akkor nagyon bejött, most azért nem aratott osztatlan sikert a hely..Reggeli/ebéd után még sétáltunk egyet a Rondellán.
A határ előtti Mol kút után a következő megállónk a vendéglátóink által javasolt Lindt csoki outlet volt Gloggnitzben, mivel csak egy 10 perces kitérő volt, így muszáj volt bemennünk és bevásárolnunk. Azért találtunk olyan csokikat, amik otthon nincsenek. Ahogy mentünk volna vissza a pályára, kiszúrtam egy várat (Burg Kranichberg), így irányba vettük. Sajnos nem volt nyitva, így a korábban jobb időket megélt hely hangulatát tudtuk csak elképzelni, ugyanis eléggé elhanyagolt állapotban volt.
A gps kicsit megbolondult ahogy próbáltunk visszatérni a pályára, de legalább újabb, helyes kis osztrák falvakat láttunk és találtunk egy helyet, ahonnan a kilátás csodás volt a környező hegyekre.
Az egyik útelagazásnál megálltunk, hogy kicsit körbenézzünk. Találtunk egy játszóteret, ahol olyan (nem EU konform) játékok voltak, mintha óriások gyerekeinek készítették volna. Volt egy
libikóka, ami konkrétan vasbetongerendából készült. A fiúk jól eljátszottak mindenesetre.
Ez után már Altenmarkt felé vettük az irányt, így este hat óra körül meg is érkeztünk végre. A szomszédok megnéztek maguknak minket, kik ezek a behatolók, de bejutottunk a lakásba. Mivel rendes kaját ma nem igazán ettünk, így kerestünk egy éttermet, amit előre kinéztem a Google mapsen, 4,7-es értékeléssel. A pincérnővel először németül próbáltunk kommunikálni, a kiejtése alapján nekem gyanús volt, hogy nem osztrák, persze magyar volt ő is. Közben azt is realizáltuk, hogy én voltam az egyedüli aki ujjatlan trikóban volt, mindenkinél volt legalább pulcsi, de van akinél kabát is. Hiába, itt azért más az éghajlat, mint otthon. Hazafelé sietős volt, a fiúk már fáztak..