2019.12.10.
Idén már mondhatom, hogy szokás szerint ismét decemberben készültünk nyaralni, télből a nyárba. A jó kis nyári november után igazán nem esett jól a kezdődő decemberi hideg és a hó-jég-latyak trió. Idén ötösben indultunk el, Gyöngyi-Józsi és Lacika társaságában.
Dubai-on keresztül repültünk, Emirates-szel, ami a világ legjobb légitársasága. Hát, ebből sokat nem éreztünk, hiába rendelt nekem Zozó vega kaját, nem kaptam, mert állítólag azt a check-innél kellett volna megadni, ahol meg nem lehetett, de mindegy. A többieknek nem ízlett a nem vega kaja. A hat órás út eltelt, most csak két filmet néztem végig közben.
Dubaiban egy hosszú átszállási időt (12 óra) választottunk, hogy ki tudjunk menni a városba szétnézni. 
Gyorsan sikerült taxit fognunk és irány a Burj Khalifa. A taxis csajszi egy plaza előtt rakott ki minket, amin kb. egy jó 3/4 óra alatt jutottunk csak át akkora volt. Luxusmárka és luxusmárka, némi H&M mellett. Nem voltak nyitva, de ettől függetlenül sokan sétálgattak benn, illetve dolgoztak felújításokon a munkások.
Végre kiértünk és megtaláltuk a Burj-ot. Iszonyúan magasnak tűnt ahogy alulról nézegettük. Felmenni nem tudtunk, mert éjjel nincs nyitva és reggel már későn nyitott ahhoz, hogy időben kiérjünk a reptérre. Minden oldalról és szögből készült róla fotó. A környékén van a Dubai Fontain (szökőkút), ami nem működött. Nekem Dubai túl sok, túl magas, túl fényűző volt. Mivel éjjel voltunk, alig volt nyitva valami (ahol mi jártunk), sőt még az eső is rákezdett alkalmanként.
Már majdnem visszamentünk a reptérre, mikor jött az ötlet, hogy menjünk metroval a Pálmaszigethez, megnézni a tengert. Addigra öt óra lett és elindult a metroközlekedés. Van külön nők és gyerekek számára fenntartott kocsi, ha pasiként oda szállsz be, megbüntetnek. De akkor is ha eszel, iszol vagy rágózol a metrón.
Mindenhol építkezés volt, éjjel is építik a felhőkarcolókat. Többször az építkezés miatt akadtunk el, le volt zárva az út, ahol mentünk volna. Végül a tengerhez sem jutottunk ki, mert még egy egynyomtávú vonatra át kellett volna szállni, vagy gyalogolni 40 percet vagy nem tudták elmondani angolul, hogy hogyan menjünk. Így, mivel már volt némi időprés is, visszaindultunk a reptérre. Metróztunk és villamosoztunk röpke kb. 2 órát, és csak újabb építkezéseket láttunk. Meg útközben egy Maserati szalont, ahol az autók úgy voltak, mintha matchboxok lennének, beállítva egy-egy vitrinbe.