2019.12.18.
A tegnapi hajnali egy órás lefekvés után nem gondoltam, hogy a megbeszélt reggel nyolc órás találkozót tartani tudjuk, de sikerült egy 15 perces csúszással. Egy napunk volt Bangkokra, így ki kellett használnunk az időt.
Első látnivalóként a Golden Mount templomhoz készültünk gyalog, de útba esett a kedvenc helyem a Loha Prasat, ami egy meditációs templom. Szintenként megvan, hogy mi az ülő meditáció, sétáló meditáció, illetve a teteje a nirvána szintje. A többieknek is tetszett. Ezután átsétáltunk a Golden Mounthoz, ahová végül nem akartak felmenni, mivel mi meg már voltunk ott, így kihagytuk.
Irányba vettük a Wat Pho templomot. Megkérdeztünk egy riksást, hogy mennyiért vinne el, mert 36 perc séta lett volna. Mondta, hogy nem tudunk akkor bemenni, mert valami szertartás zajlik, de egytől látogatható újra. Ajánlott helyette egy hajós útvonalat. Nem esett le, hogy ez turista lehúzás lesz, csak már akkor, mikor kérdeztem tőle, hogy honnan fogjuk tudni, hogy hol kell kiszállni és erre az volt a válasz, hogy csak egy helyen áll meg. 2 éve Juan segítségével tudtunk csak közlekedni a helyi BKV hajójáraton, mert mindenhol csak „kiskígyó” thai írással volt kiírva a megállók neve is. A riskás utazás egy kaland volt, éppen elfértünk öten.
A kikötőben, ahová elvitt minket a riksás mondta, hogy segít nekünk thai árat szerezni a hajóra, 1000 helyett 700 bahtért. Valóban ezt az árat kérték egy egy órás hajóútért. Végül 300-ért vittek el minket, és integettek, hogy a két ázsiai lánynak ne áruljuk el, hogy ennyit fizettünk csak.
A hajózás nem volt rossz, néha próbált idegenvezetni a kapitány, de mivel long-tail boat-tal (hosszú hátsórészű csónak) mentünk, az kellően hangos volt ahhoz, hogy egy szót se értsünk. Útközben láttunk cuki 1-1,5 méteres wate
r monitor gyíkokat és pár madarat is. A királyi palota körül rakott ki végül minket, a kikötésnél volt egy olyan rész, amikor majdnem elsodort minket egy hop-on-hop-off busz, ami alá akár be is fértünk volna. Néha azért félelmetes volt az út, főleg mikor a Chao Praya folyóra kimentünk. Sok-sok hajó, nagy hullámok, de elég óvatosan kormányzott a bácsi, így nem volt gond, még vizesek sem lettünk.
A királyi palotába nem akart senki sem bemenni, így onnan továbbmentünk a Wat Arunhoz (a Hajnal temploma), ahová kemény 40 Ft-os díjért vitt át egy 3 perces hajóút. A templomba fel kellett öltöznünk Gyöngyivel, nem mehettünk be ujjatlan pólóban és rövid nadrágban, így szupercsinosra beöltöztünk egy kendőt magunkra terítve szoknya gyanánt illetve hosszú ujjút felvéve. A templom gyönyörű, csempedarabokkal van díszítve, Buddha ereklyéket őriznek benne.
Visszahajókáztunk újabb 40Ft-ért a túlpartra és a neten talált étteremben ebédeltünk. Az a szerencse, hogy közülünk senki sem szeret enni és nem édesszájú 
A Wat Pho volt a következő állomás, ahol egy hatalmas fekvő Buddha található. Mi már 
voltunk ott, Lacika nem akart bemenni, így Gyöngyiék ketten mentek csak be, mi addig kerestünk pénzváltót. Találtunk is, és a phuketi árfolyamoknál jobban váltottunk. Utána sétáltunk tovább a szállásunk irányába, ahol reggel a csomagokat hagytuk. találtunk egy plázát, ahol főként éttermek és kávézók voltak. Nagyrészt nyitott standok fagyival és egyéb dolgokkal, 40 fok és karácsonyi zene szólt. Beültünk egy helyre, ahol egy kakigori nevű édességet ettünk hárman. Ide jöttek utánunk Gyöngyiék, akik a Wat Pho kertjében lévő jógapózokat utánozták időközben szoborról szoborra.
Visszamentünk a szállásra, majd rendeltem egy Grab-et, hogy kivigyen minket a reptérre. Volt egy kis dugó, de időben kiértünk. Kinyomtattuk egy légitársasági tanuló kislány
segítségével a boarding passt, időközben Gyöngyi és Lacika is ki akarta, de egyben volt mind az öt, úgy kellett őket leállítani..
A secu checken sajnos elvették a Kambodzsában vásárolt sütőtökös-kókuszos jamet, azt hittem átmegy, mert Siem Reapben is nézegették, de ott végül átengedték. Itt közölték, hogy folyadék és kidobták..
A repülőút sima volt, a reptéren már várt minket a taxi, akit leszerveztünk, csak szegény a nemzetközi terminálra ment a helyi helyett. Visszaérkeztünk Patongra egy hosszúnak tűnő út után, melynek a végén mi mondtuk a sofőrnek hogyan találja meg a hotelünket. Becsekkoltunk az új helyre, átvettük a csomagjainkat és elfoglaltuk a szobákat.