Ma reggel úgy indultunk, hogy pihenünk, vagy max bérelünk motort és elmegyünk a sziget észak-keleti csúcsához. A motorbérlés nem jött össze – drága volt és nincs biztosítás csak és kizárólag az utasra, így nem vállaltuk be. Autó egy napra szintén drága lett volna (holnaptól van autónk). Így visszaindultunk a hotelbe a bérlőhely-körútról, mikor jött az ötlet, hogy megnézzem, hogy a Bolt, ami itt helyi Uber mennyiért vinne el oda. Meggyőztem Zozót és rendeltünk egy autót, ami kb. 20 perc alatt odaszállított minket a Szent-Lőrinc félszigetre induló túraútvonal kezdőpontjához. Útközben elhaladtunk a reptér betonoszlopai mellett is. Azért abban megegyeztünk, hogy jobb, hogy nem motorral jöttünk el a túrahelyre.
Maga a túra egy közepes nehézségű 3+3km hosszú sétaútvonal. Helyenként kicsit mászós, azért figyelni kell hová lépsz, mert van ugyan ahol van drótkötélkorlát, de sok helyen nincs semmi. Egy srác előttünk esett egy szépet.
A táj az olyan, mintha a holdon lennénk, növényzet alig és kopár sziklák javarészt. Néhol van kilátópont, ahol rálátsz a vízre – a sziget egyik oldalán a haragosnak tűnő óceán, míg a másikon viszonylag szolid, fürdésre is alkalmas részek – persze csak ha meg lehet azt közelíteni. Azért Lanzarote után nekünk van a holdbéli tájnak egy varázsa.
A túra egyik végpontja egy bár, ami egy oázis – pálmákkal, szemtelen madarakkal a lakatlan sziget közepén. Innen volt még egy illegális út a csúcsra is, melyet 70%-ban – a pihenőnaphoz alkalmazkodva másztunk csak meg. A visszaúton elkezdett esni az eső, ami olyan volt, mintha a növényspriccelőből öntöznének és kb. 5 percig tartott – ez így elég is nekünk esőnek.
Lehetett volna csónakkal is visszamenni a kiinduló ponthoz, de a gyalogtúrát választottuk. Mikor kiértünk a parkolóba meglepődve láttuk, hogy pont van egy helyközi busz a megállóban, amit addig észre sem vettünk. Gyors döntés volt a kérdés után hová megy, hogy szálljunk fel rá és menjünk el Funchalba, ahol vacsi, majd a szokásos buszút hazafelé. Át kellett szállni útközben egy másik településen egy másik járatra. Erősen kapaszkodtam néhol az út során.
Átszállás után követtük a buszútvonalat a Google maps-en, és kiderült, hogy betér a mi kis falunkba is, így átvariáltuk az estét és nem mentünk már be Funchalba, hanem leszálltunk ott, ahol kb. az első nap jártunk – a falun belüli legmagasabb pontunkra. A hotelünk lenn van a parton, van egy feljebbi rész, aztán átvágja az autópálya és még afölött is van a falu további része.
Kb. 50 perc sétával vissza is értünk a hotelhez, azonban ez így sokkal gyorsabb volt, mint a fővárosból hazabuszozni. Volt időnk végre fürödni a hotel kültéri medencéjében, bár a nap már épp lement, azért kicsit úszkáltam, Zozó jacuzzizott is. Pont elkezdett az eső cseperegni míg készültünk felmenni a szobába, azon mosolyogtam, hogy első nap megállapítottuk, hogy végülis esőben is tudunk fürdeni. Jó kis zuhé lett belőle, de mivel épp fenn voltunk, nem zavart minket.
Itt helyben egy portugál, családi kisvendéglőt néztünk ki vacsihelyszínnek, ami teljesen rendben volt, bár 2 óra alatt sikerült csak megvacsoráznunk, mert teltházuk volt most.