2019.12.20.
Mára szerveztem egy autót, amely elvitt minket több helyre: Phuket városba, a régi városrészt megnézni, ami a sziget túloldalán van, aztán a Wat Chalong templomhoz, majd a phuketi Big Buddhához. A reptéri sofőrünk nem ért rá, egy barátját ajánlotta, aki kedves volt, angolul leginkább magával beszélgetett, mert ugyan mondott dolgokat fura akcentussal, de ha kérdeztünk, arra már nem tudott nagyon válaszolni. Ilyenkor jókat röhögcsélt, meg mi is.
Tízkor volt a találkozó vele, de még előtte én elmentem futni a partra. Fújt a szél, úgy tűnt hűvös van, de már kilenckor is nagyon tűzött a nap. A végén ismét csobbantam, mára ennyi is volt a fürdés, mert nem fért már bele az időbe.
Tízkor elindultunk az új sofőrünkkel először várost nézni. A régi 
városrésze Phuketnek kicsit karibi-kubai hangulatú volt a fiúk szerint. Pár utca, ahol még a régi építészet az uralkodó, kézműves boltokkal. Egy óránk volt, ami alatt végig sétáltunk, sőt majdnem el is tévedtünk ahogy mentünk vissza az autóhoz. Már elfogyott a netünk, így nem volt annyira egyszerű tájékozódni. Útközben nagyon jó kis streetartokat, utcai festményeket láttam.
A következő megálló a Wat Chalong volt, ami egy buddhista templom, Buddha ereklyéket őriznek benne, ezt a felső szinten meg is lehetett nézni egy üvegfal mögött. A templomon belül sok fekvő/ülő arany színű Buddha volt. A templomon belül ki volt írva, ami sok helyen, 
hogy a Buddha nem dekorációra való, kiváltképp a Buddha fej. Kérik, hogy ne vásárolj azt, ne dekorálj vele, add meg a kellő tiszteletet. Ehhez képest majd a későbbi helyszínen, a Big Buddhanal az ajándékboltban simán árultak Buddha-fejjel díszített dolgokat is..
Ezek a helyszínek autóval maximum 20 percre vannak egymástól, így egy kis körtúra volt az egész Patongra visszaérkezéssel. A Big Buddha egy magaslaton van, szinte az egész szigetet belátni onnan. Sajnos pont Patongra nem láttunk rá, mert még építik és egy rész le volt zárva, ami erre nézett. Egy óriás, márvánnyal fedett hófehér Buddha szobor, ami már messziről is látható. Körbesétáltuk, elolvastuk ahol angolul ki volt írva a tudnivalókat, élveztük a kilátást, figyeltük a majmokat. Nem ugyanaz a lépcső vezetett le, ahol feljöttünk, persze egy vásárlási lehetőséges csarnokon keresztül vitt ki az út a Buddhától.
Lefelé kértük a sofőrt, hogy álljon meg, mert láttunk elefántokat. Olyat, ahol fel lehetett ülni és elefántolni egyet, de láttunk egy kis helyeset is a kocsiból, azt kértük ott álljon meg. Sajnos mikor kiszálltunk láttuk, hogy a bébi elefánt ki van kötve egy kb. 4 méter átmerőjű betonkörbe, nagyrészt a tűző napra. 100 bahtért lehet neki venni banánt. Józsi vett, de látszott a bébin, hogy nagyon elege van és rosszul érzi magát, mert ugyan engedelmesen elvette, de oldalra el is dobta a banándarabokat, nem ette azt meg. Szörnyű volt látni szegénykémet így 
Visszafelé a Jungceylon plazánál kiszálltunk pénzt váltani, feltölteni a sim kártyát és enni a parti fürdés előtt. Csak a mi kártyánk szolgáltatójának a boltja volt bezárva, valami céges buli miatt, az automatával pedig nem boldogultunk, mivel nem tudtuk a thai számunkat. Így nem jártunk ez ügyben sikerrel. A Bangla Roadról is nyílik egy kajapiac, ahol vacsiztunk, mert az éjszakai kedvencünk még nem volt nyitva. Egy fickó rögtön leszólított minket és kedvezményt is kaptunk a fogyasztásból.
Az idő közben elment, így a fürdés elmaradt, viszont már előző este is szemeztünk a Simon’s Cabaret műsorral Gyöngyivel. Ez egy showműsor, ahol ladyboyok szerepelnek. Végül a fiúk (Zozó +Józsi) is beadták a derekukat és az este kilences előadásra vettünk jegyet. A tegnapi helyre mentünk vissza, ahol a legjobb árat kaptuk. Van VIP és nem VIP jegy. A VIP földszint, a nem az az emelet. Van transzfer oda- és vissza. Mi transzferes, VIP jegyet kértünk, sajnos a vouchert nem ellenőrizztük és ott derült ki, hogy nem VIP-et adtak. Aztán mikor elkezdődött az előadás és az egyik transzvesztita lement a nézők közé, Zozó mondta, hogy jó, hogy az emeleten ültünk 
A show egyébként nagyon profi volt, szép kosztümökben, jó színpadi képpel. Voltak benne elemek, amik nekem nem jöttek be, pl. kínai és egyéb népi részek, de összességében jó volt. Hát és a csajok nagyon szépek, nem mondanád meg róluk, hogy pasik voltak(?).
Hazafelé nem mentünk a a szállodáig, csak a Bangla Roadig, ahol ismét ámulva sétálgattunk, majd beültünk egy helyre, ahol egy thai zenekar élőzenét játszott: Guns’n’Rosestól kez
dve Lady Gagáig mindent, két lány és három fiú énekelt felváltva, nagyon jók voltak. Fura volt, hogy dohányoznak körülöttünk. A zene iszonyú hangos volt, egy sör után azonban el is jöttünk, elég volt..