2019.12.22.
Annyira belejöttünk a pihenésbe, hogy mára sem szerveztünk programot. Reggel (11 körül) négyesben strandolás, hullámozás. Reggeli – sült makréla és pho szerű leves, majd hazafelé indultunk. Végre megnéztük a hotel medencéjét a tetőn, ugyanis mi a másik épületben lakunk, ahol nincs. Most viszont lecsekkoltuk, hogy kedden, indulás előtt le tudunk-e majd ott zuhanyozni, de szerencsére van zárt zuhanyzója is, így nincs szükség late check out-ra. Majd betértünk kifizetni az előző napon megbeszélt utat. Ez annyira jól sikerült, hogy egy órát a csajjal töltöttünk Gyöngyivel, mert nem emlékezett melyik társaság ajánlatát mondta nekünk, meg akkor néztünk másikat is és más árakat is mondott, meg nem értette amit kérdeztünk, szóval nem volt egyszerű, de végül túljutottunk rajta, megvan a voucherünk és holnap szigettúra és snorkelezés a program.
Mire felértünk a szobába délután három óra lett, Lacika is csatlakozott és visszamentünk a partra naplementéig. El tudnám képzelni, hogy minden este fürcsizzünk egyet a tengerben.. A partról hazafelé vettünk Józisnak egy kis snacket – most nagy tücsköt evett – hát elég undi (főleg nekem, aki nem eszik állatokat) ahogy kilóg a lába:)
Vacsi a szokásos piacon, Józsi már alkudozott is a tom yum levesre, majd kifelé kapott a kiscsajtól egy has simit, hogy ő a big boss 
Zozó ma kapott desszertként fagyit (mert kért :)), Lacika minden nap eszik vagy kettőt. A fiúk hazamentek, mi Gyöngyivel még plázáztunk egy kicsit, vásárolhattunk egy nagy szupermarketben.
A Bangla Roadon mára csökkentették az árakat, ami tegnap még 99baht volt sör, az ma már csak 69. Holnapra lehet még olcsóbb lesz. Ma rendőregyenruhában táncoltak a lányok, a ladyboyok 
ugyanúgy beöltözve várták a fotózásos kuncsaftokat (egy fotó 100 baht). Az utca végén volt egy cuki kislány, kb. hét éves az apukájával és a kicsi énekelt, apa gitározott. Az est utolsó számát hallottuk, ami a Titanic betétdal volt, a kicsi lány forgatta is a szemét, nekem úgy tűnt nem szereti, de muszáj énekelnie..
Ahogy sétáltunk hazafelé ismét láttunk egy anyukát, aki az út mentén ülve horgolt és árulta a már kész portékáját. Azt is észrevettük, hogy a gyereke az ölében fekszik és szopizik. Aztán észrevettük a sok táskát is körülöttük, és azon gondolkodtunk vajon hajléktalanok-e. A Bangla Rodadon egyébként vannak testi fogyatékosok is, akik virágfüzéreket és talán sorsjegyeket árulnak..