A napot a Gorreana teaültetvényen kezdtük. Gyöngyi nagyon várta, én sejtettem az indiai teások után, hogy ez nem lesz akkora szám. Be is igazolódott, körbe lehetett menni a régi és új gépek között, a végén volt kóstoló is. Az utolsó helyszín egy teázó, bolt és kávézó volt, ami így nézett ki. Biztos, mert bővítés alatt állt. Tiszta India 
Újabb kilátópont esett útba, a Miradouro de Santa Iria amit megnéztünk. Egy blogban írták, hogy itt kóbor cicák is tanyáznak, az egyikkel jól elbeszélgettünk, de nem mert közelebb jönni. Azt is olvastam, hogy az azoriak egyik kedvenc időtöltése a grillezés, amit pl. ilyen kilátópontokban végeznek, sok helyen volt vezetékes víz, konyharész és grillrács, asztalokkal, székekkel is. Az, hogy csak nézed a vizet és az eget már önmagában is egy élmény, ahogy azúrkék és méregzöld színekre váltva csapódik a parti sziklákhoz.
Cascata do Salto do Cabrito volt a következő megállóhelyünk, ez egy vízesés. Jó érzékkel megbeszéltük, hogy letesszük az autót és inkább sétálunk oda. Gyalog is elég kemény volt lemenni a kb. 35 fokos úton, nemhogy autóval, négyen. Mikor odaértünk még csak mi voltunk ott, mire felértünk, láttuk, hogy mások is követték a példánkat és ott parkoltak A vízesésnél volt egy vízierőmű is, a fiúk tanulmányozgatták a leírást és a turbinákat. A jógás kihívásunknak próbáltunk eleget tenni a sok egyéb másik fotó mellett.
Van egy tó, Lagoa do Fogo amit szerettünk volna megnézni, de már ahogy haladtunk felé az úton olyan köd volt, hogy végül feladtuk. Sokan írták is, hogy nagyon ritkán lehet csak látni azt.
A fő terv mára a Caldeira Velha fürdőhely volt. Ez termálvíz medencékkel, szintén a dzsungel közepén. Jó lenne Magyarországon is pár ilyen fürdőhely. Hihetetlenül gyönyörű ez is, hatalmas fák, hegyek övezik. Ha kinézel a medencéből pulcsiba, kabátba öltözött emberek sétálnak, míg te a 30 pár fokos vízben ücsörögsz. Kinn olyan 18 fok körül volt tegnap. Van két melegebb medence, illetve egy 25 fok körüli fentebb, vízeséssel. A melegebb víz itt nem fogott annyira, de ez is eléggé vasas volt, illetve ebben olyan volt, mintha mohadarabok úszkálnának. Gyöngyi és Lacika belegyógyultak a forróvízbe, így csak Zozóval ketten mentünk fel a hűvösebbhez. Hát, elsőre nem volt teljesen komfortos, de pár perc alatt hozzá lehetett szokni. Mondjuk órákat nem töltenél el benne. Fél hatkor, sötétedéskor zárt a hely, ki is tessékeltek mindenkit.
Vacsira sikerült ismét egy steakéttermet – Casa do Abel – találni, ahol meglepetésemre volt pár vega fogás is. Előételnek egy olyan halas dolgot ettek a többiek, amire nem jöttünk rá, hogy mi van benne, meg kellett kérdeznünk a pincérnőt – hal, tojás, krumpli – ez egy salátának kinéző dolog volt, mindenkinek bejött. Utána a többiek elfogyaszthatták a rostban gazdag vacsorájukat. Ja nem. A város karácsonyi díszbe volt öltöztetve, a hegytetőn egy világító Feliz Natal felirat, karácsonyfával és Télapó szánnal. Az utcákon hangszórókból karácsonyi zene szólt.