A tegnap éjjel még nem ért véget a cikk írásakor. A maszáj bemutató utána átalakult egy bulivá, ahol a vendégek és a maszájok közösen táncoltak afrikai, Shakira és némi elektronikus zenére. A maszájok ha ugráltak tánc közben, helyben 1 m súlypont emelkedéssel bírtak. Nórival még ittunk egy koktélt, melyben volt Tangawizi, az új kedvencem egy szénsavas üdítő, ami citromosnak indul, majd a gyömbér miatt kaparja a torkodat.
Reggel végre elindultam futni, lementem a partra, ahol pár kisgyereken kívül csak hoteldolgozókkal találkoztam. A gyerekek Jamboztak, az egyik azt is hozzátette, hogy One dollar? Futás után volt egy jógatársam is, egy nagyon hangos cicu telepedett le mellém.
Reggeli, végre éhes is voltam, majd parton ejtőzés következett. Nóri elment még újra masszázsra a partos nénihez, mi meg felvágtuk a 3 napja vásárolt ananászt és a teraszon elfogyasztottuk – majdnem olyan mint az otthoniak (nem).
Egykor volt a találkozó, ötösben, egy a hotelben megismert magyar házaspárral indultunk egy hajós túrára. Egy fedett motorcsónak vitt minket elsőként tengeri csillagot nézni. A többiek kiszálltak a csónakból és keresték a tengerfenéken a csillagokat, a kb. 3 méteres vízben. A túravezetőnk, Alan hozta fel a kollekciót, Zozó csak vizsgálgatta azokat.
Visszaengedtük a vízbe, majd továbbindultunk a The Rock nevű étteremhez, ami a parthoz közel egy sziklán lévő étterem. Itt igazából ennyi volt a látnivaló, készült pár kép és tovább is haladtunk. A következő állomás felé elhaladtunk cölöpökön álló bungallók mellett, majd megérkeztünk a Paradise Beachre, ami nevével ellentétben nem volt teljesen paradicsomi, helyenként szemetes volt, illetve mint máshol is, a part tele van hínárszerű maradványokkal, amit a tenger partra vet november-december és január hónapokban. A hófehér homok itt is adott volt, illetve volt egy mangrove erdő, ami nekem nagyon tetszett.
Továbbmentünk a Kae Beachre, ahol belépőt akartak kérni, hogy beülhessünk a bárba, így visszamentünk a csónakhoz és kis fürdés után elindultunk. Az eredeti terv az volt, hogy ezen a strandon megvárjuk a naplementét és úgy jövünk haza, de felülírtuk. Alan javasolta, hogy álljunk meg egy homokpadon, mondtuk ok. Ahogy közeledtünk oda, fura volt, hogy a tenger közepén hogy állnak emberek?? Közelebb érve kiderült, hogy jól láttuk, valóban álltak a vízben, ugyanis ott volt a homokpad. Én először nem akartam kiszállni, de a csónakból kimászva is csak kb. mellkasig ért a víz, odébb sétálva pedig bokáig. Ami szintén egyszerre volt felemelő és félelmetes, hogy itt három irányból érkeztek hullámok. Egészen különleges hely volt, kár lett volna kihagyni.
A mai vacsora tematikája a fúziós volt, bármit is jelentsen ez, ez volt a legrosszabb vacsoránk. Most éppen valamilyen iszonyú hangos dobolós műsor zajlik.