A mai nap újabb buszúttal indult, ismét Funchalba, hogy felvegyük az előző este neten lefoglalt autót. Ami újdonság volt, hogy a funchali helyi közlekedést is kipróbáltuk, az egyik “bkv” busszal mentünk 13 megállót a kölcsönzőig.
Az autókölcsönzések nem tartoznak a sikersztorijaink közé, ahogy a mai sem lett az: nem volt Zozónál a személyije, sem az útlevele. A drive-on talált, lejárt személyi fotóját végül elfogadták, ez pipa. Majd fizettünk volna, mert persze csak fizikai, az ő nevére szóló és hitelkártyát fogadtak el, mire a cetelem kártya nyilván nem működött. Kértünk belső segítséget, de nem tudtak sajnos segíteni (ezúton itt is és mégegyszer köszi ), így végül drágábban, google pay fizetéssel de el tudtuk hozni az autót, amit a jó fej kölcsönzős egy régebbi Fiat Pandáról upgradelt nekünk egy 2000km-es vadiúj C3-ra.
Elindultunk némi késéssel a mai túrára, ami levada melleti útvonal, a PR6 számú – Levada das 25 Fontes és a PR6.1 Levadas Risco. Az útvonaltervező nem bírta a sok alagutat, így mivel fáziskéséssel reagált, egyszer elrontottuk az utat. Felajánlott egy rövidítést, ahol az autó majdnem függőlegesen állt és az egyik kanyar bevételéhez kellett Y-t is csinálni. Örültem mire felértünk a hegyekbe. A parton napsütésből indultunk, mire felértünk a tetőre olyan felhőszakadás volt, hogy 10 percig az autóban ültünk. A látási viszonyokat jól szemlélteti a kép. Igazából mintha felhőkben lettünk volna.
Mivel elállt az eső, elindultunk. 1,8km aszfaltozott út után az elágazásnál úgy döntöttünk, hogy megnézzük először a Riscot, ami onnan csak 600 méterre volt. Ez egy elég magas vízeséshez vezetett, ahol szintén kicsit esett az eső, az oda és a vissza utat azt megúsztuk.
Utána visszamentünk az elágazásig és elindultunk a 25 Fontes úton. A levadak jó része nem körtúra, hanem kb. ugyanazon az útvonalon jössz is vissza, max. többet összekapcsolhatsz. Mi ebben nem gondolkodtunk ma, mert necces volt, hogy időben (sötétedés előtt) visszaérünk-e.
A hegytetőn volt sok autó, eleinte lefelé nem is láttunk mást, azonban később, sokkal utánunk is mentek még lefelé. Vadregényes úton haladtunk a levadák mentén, kis cuki madarak kísértek, akik állítólag kézből is etethetők, de kenyeret nem akartunk nekik adni, más meg nem volt nálunk, így ezt nem igazoltuk.
Az út vége egy kisebb vízeséshez és egy kis tóhoz vezetett, a látvány nagyon megérte. Visszafelé a betonút kezdetén volt egy kávézó, ahová betértünk. Voltak többen, majd egyszercsak teljesen kiürült a hely az egyik pillanatról a másikra, lehet ők tudták, amit mi nem.. Ahogy haladtunk visszafelé az autóhoz (1,8km) leszakadt az ég, aminek köszönhetően mindenünk elázott. Esőkabát nem volt nálunk, mert minek is, a neoprén kabátok egy ideig bírták, aztán feladták a harcot. Kb. 7 fok volt fenn a hegyen, eléggé vártuk, hogy visszaérjünk a kocsihoz, ahol legalább felülről át tudtunk öltözni szárazba. Ami jó, hogy nem lenn a völgyben kapott el minket az eső. Helyenként azért elég csúszós volt így is.
Már csak vissza kellett vezetni csöpögő ruhában a szállodába. Az új C3 elég lomha, a hegyre egyesben mentünk fel, de azt hiszem az is mutatja a lomhaságát, hogy az autóúton hazafelé egy régi típusú zöld Mini húzott el mellettünk, az anyósülésről egy beagle szinte röhögött rajtunk