A tegnapi esőzések hatására mára az összes túraútvonal a hivatalos madeirai turistahonlapon zárva státuszban szerepelt, így felmerült a kérdés, hogy egyáltalán elinduljunk-e. Részben azért is, mert a túrabakancs meg a dzsekik egy éjszaka alatt nyilván nem száradtak meg. Mivel mára jó időt jósoltak, kinéztem egy túrát, szám szerint a PR7 – Levada do Moinho-t. Meg is érkeztünk némi alagút után magához nem térő Google navigáció félrevisz és újratervezések után.
Egy kis településen egy templom mellől indult az ösvény. Helyenként a levada melletti földúton, helyenként a levada kiszélesített betonkáváján haladt, az első szakaszon szinte végig volt nagy biztonságot adó drótkorlát. Egy hegy gerincén haladtunk, alul a völgyben folyt egy patak.
Egy lépcső megmászása után, ami egyébként összekapcsolta ezt a túrát egy másikkal (Levada Nova) egy vízeséshez érkeztünk, mely alatt/mögött is el lehetett haladni. Előtte messzebbről, ezen vízesés fönti szakaszát láthattuk. Utána következett egy kb. 200m hosszú szakasz, ahol a levada egy alagútban haladt, itt telefon nélkül bajban lettünk volna, ugyanis vaksötét volt benn.
Újabb vízesések és vízfolyások következtek, illetve egy baleset, Zoli megcsúszott, elesett, kicsit lehorzsolta a térdét meg a bokáját. Szerencsére nem volt komoly.
Visszafelé is a hegygerincen haladtunk, csal sokkal följebb, mint korábban. Én sok helyen csak arra koncentráltam, hogy áthaladjunk, mert bár közepes nehézségűnek volt jelezve, azért egy kb. 40 cm széles betonperemen sétálni úgy, hogy nincs melletted semmi csak a szakadék, azért a frászt tudja hozni az emberre. Ha szét akartam nézni inkább megálltam, nehogy félrelépjek. A látvány gyönyörű volt, a képek nem adják vissza, de azért örültem, mikor a végére értünk.
A falu egyik háza mentén ért véget a túra, ahol megtaláltam azt hogyan szeretnék naponta parkolni a kocsibeállómon (nem :)).
A templom mellől autóval egy olyan utcán jöttünk le, hogy Google nélkül valószínű azt hittem volna csak gyalogosoknak van, ugyanis lépcső volt középen és az embereknek, akik ott tevékenykedtek (pl. gondozták az út menti növényeket), félre kellett állni, mert nem fértünk volna el tőlük.
A következő úticél az Angyalok vízesése, mely a sziklákról egy korábbi tengerparti útra érkezik le. Ahogy több útivideóban láttuk ingyenes autómosást kapsz, ha áthaladsz alatta. Mi csak átsétáltunk.
A nap utolsó célpontja a Cabo Girao Skywalk kilátó volt. Ez 589m magasan van a sziklák felett, ami a világon az egyik legmagasabb. Üveg a padlója, azért eléggé korlátba kapaszkodós érzetű.
Lassan hazafelé vettük az irányt, hogy az utolsó esténket eltöltsük Canico de Baixoban, holnaptól Porto Monizban alszunk hármat. Portugál szigeten egy olasz étteremben vacsoráztunk spanyol karácsonyi dalt (Feliz Navidad) angolul énekelve hallgatva.
A Hold is búcsúzott, eddig még nem láttam a Hold körül gyűrűt, azaz Halo-jelenséget. Sajnos a telefon kamerája annyira azért nem jó, hogy ezt visszaadja jól.