Reggel egy Intermediate I-es órát figyeltünk meg, volt aki az utolsó 20 perc
re ért csak be gyakorolni. Anjali tartotta az órát, aki tegnap a női kezdőt. Ismét jó sok álló póz és utána hátrahajlások voltak. A teremben annyian gyakoroltak, hogy volt aki nem is tudta teljesen kinyitni a matracát.
Utána volt a saját gyakorlás, kézenállást, alkartámaszt, fejenállást és kartámaszokat végeztem főként, ismét vizes póló lett az eredménye. Nehéz nem produkálni ezt, pedig egyébként kb. 25 fok van (csak).
Óra után Marcsival elindultunk az FC Roadra egy drogériába, illetve én szerettem volna egy könyvet venni. Riksáztunk egyet, mondtam a könyvesboltot, mint úticélt. Erre lerakott minket a British Council Library (könyvtár) előtt. Biztonsági őr a kapuban, detektorral. Kérdezem könyvet lehet venni vagy csak könyvtár? Mondja menjünk be. Hát jó. Fémdetektoros kapun átsétálás, utána csomagmegőrző. Kérdezem könyvet lehet venni vagy csak könyvtár? Válasz, töltsek ki egy papírt, 20 percre van látogatójegy. Kitöl
tjük, cuccot leadjuk. Benn pakol valami cd-ket egy ember, megkérdezem csak könyvtár vagy lehet venni könyveket is? Int, hogy álljak sorba a Customer Service felirat mögött a nőnél. Ismét felteszem a kérdésem, mire kedvesen mosolyogva közli, hogy ez csak könyvtár. Hát ez India 
Továbbindultunk az offline bejelölt Googlemaps alapján a tegnap talált könyvesbolt felé, amit végül megtaláltunk, de persze nem volt nekik a könyv, amit kerestem. Átirányított egy másikhoz az aluljárón túlra. Ott szintén nem volt, ő meg visszairányított az elsőhöz, mikor kérdeztem hol lehetne megvenni, van-e tippje.
Útközben a drogéria felé felfedeztük a Starbucksot és úgy döntöttünk megérdemlünk némi kényeztetést Red Velvet tortával. Az árak ugyanazok, mint Magyarországon, ami azért durva, mert az utcán egyik nap 10 rupiért ittunk chait (volt aki kávét ivott, az is annyi volt), itt meg több mint 200 volt egy..
Délutánra megszavaztunk magunknak egy kis pihenést, készültünk az esti Guru Purnima ünnepségre. A Guru Purnima egy olyan ünnep, mely során köszönetet mondasz a tanítóidnak, kifejezed feléjük a háládat. A tavalyi Kopaszi gátas gyakorlás után idén ezt itt Puneban élhettük át. Már délelőtt látszódott, hogy valami készül, mert a Patanjali szobrok kaptak virágfüzért. Este fél héttől volt meghirdetve az esemény, mely a “Reading below the lines” alcímet viselte.
Fél hétkor Abhijata vezetésével megkezdődött az ünnep. Végzett egy rövid, komment nélküli 
szertartást Patanjali szobra és Guruji képe előtt, majd egy közös invokáció és Guru mantra következett. Utána a pódium két oldalán foglaltak helyet Rayával, és elkezdődött a program, mely egy az Intézetben tanuló és egy korábban ott tanult, időközben Ausztráliába elköltözött tanítvány közötti levelezés, beszélgetés részleteit mutatta be, helyenként Guruji interjúkkal, képekkel és élő ászana bemutatóval fűszerezve. A beszélgetés olyan kérdéseket vetett fel, hogy csak fizikai-e az ászanagyakorlás, a jógat
anítás és a pénzbeli elismerés kapcsolata, elég jó vagyok-e tanár
nak? Nagyon sokat dolgozhattak vele, profin össze volt rakva az egész és Abhi és Raya nagyon jól kiegészítették egymást. Másfél órás volt az ünnepség, a végén Guruji lánya, Geetaji mondott pár mondatot megemlékezve az édesapjáról és munkásságáról.
Az estét a szokásos éttermünkben ünnepi vacsorával (én mangó lassival is) zártuk.