Még mindig Hanoi

2018.12.16. Aznap sokáig aludt Zozó, majd ébredés is után is ejtőztünk, kényelmesen indult a nap. Mivel dél utánra értünk be a városba Linh-el együtt egy étterembe mentünk, ami az egyik kedvence. Egy tradicionális vietnámi étterem, a hely is nagyon régi. Nga (Linh felesége) dolgozott, így ő nem tudott hozzánk csatlakozni. Találtam az étlapon…

Continue reading

Találkozás újra Linh-nel

2018.12.15. Itt minden boltban, étteremben, házban van oltár. Ahogy készültünk reggelizni majdnem nekimentünk az ajtóban egy széken állva imádkozó kishölgynek, aki miután azt befejezte végül hozta nekünk a reggelit. Nem gondoltam volna, hogy Vietnámban tojáson és rizsen fogok élni, de már itt kezdődött a tojásos reggeli. Utána hívtunk egy Grab-et, hogy elvigyen Linh-hez.…

Continue reading

Érkezés Vietnámba

2018.12.14. Puneból indultam, hogy Hanoiban randizzunk Zozóval. Első körben egy Pune Bangalore kört utaztam, majd Bangalore Bangkokot. Közben vigyázva a súlyra, hogy nehogy túllépjem a korlátot. Szerencsére egyik légitársaságot sem érdekelte, pedig 2 kg-val túlléptem a 20kg feladott poggyászt. Sima repülés volt mindkettő, Bangkokba megérkezvén át a bevándorlási hivatalon, csomag felvesz, majd újra becsekkolás,…

Continue reading

A személyi esete

Az utolsó reggelen is futottam egyet, immár Argosztoliban. A szállásról elfutottam a gyaloghídig, azon át, fel a kilátópontra, ahová előző nap nem sétáltunk fel, majd vissza. Útközben macskákkal találkoztam, egy teknőst is láttam a lagúna részen. Az egész tenger olyan csendes volt, mint egy feszített tükrű medence. Hazafelé új útvonalon…

Continue reading

Vörös homok

A mai nap egy utcasaroknyira lévő helyen indult reggelivel. Bougatsa és burekre hajazó túrós péksütivel, helyi erőkkel és freddo kávéval, ami a helyi habosított jeges presszó. Reggeli után kis pihenés a hűtött szobában (már reggel is nagyon meleg van), majd 11 körül kompra szálltunk, hogy áthajózzunk szembe a félszigetre, Lixouriba. A kompra betetriszeztek…

Continue reading

Úgysincs itt teknős!

Reggel az utolsó futással, majd az első és egyben utolsó porosi strandolással búcsúztunk Porostól. Megettük az utolsó paradicsomokat és megittuk az utolsó pékséges kávékat, amit a figyelmetlen kislány eladóktól kaptunk (össze-vissza számoltak pl.) Zozó leugrott a fentebbi magaslatról, le is ért a lába becsapódáskor. Útra keltünk, hogy megnézzük Lassit. Ebből…

Continue reading

Hústorony

Hajnalban arra ébredtünk, hogy macskák verekednek az ablak alatt. Már hajnali négykor is iszonyú meleg volt. Fél kilencig még aludtunk egyet, vagy legalábbis próbáltunk, szokásos pékségből reggeli és kávé kör, majd útnak indultunk a legtávolabbi úticél, a sziget északi csücskében fekvő Fiskardo felé. Másfél óra volt az út, kb. 60…

Continue reading

Cseppkő és mirtusz

A ma reggel is futással indult, fenn az utcákon kezdtem, a házak árnyékában, majd végig a parton. Reggel alig vannak, estére telik meg a város élettel. Reggeli a szomszédos pékségből, sárgaborsókrémmel, padlizsánkrémmel és helyi paradicsommal kísérve. Útnak indultunk a Drogarati barlanghoz, amihez két napja megvettük a kombinált belépőt. A görögök…

Continue reading

Csúcstámadás

Úgy volt, hogy a mai pihenőnap lesz. Aztán kitaláltam, hogy menjünk fel a Mount Aenos-ra, ami 1628 m magas. A többiek rábólintottak, így elindultunk a sziget belseje felé autóval. Egész magasra fel lehet menni kocsival, mondjuk az út az helyenként érdekes volt, szegény Bedi volt egy pont, ahol kezdett kicsit…

Continue reading

Görög szülinap

Mivel a többiek reklamáltak, meg kell jegyezzem az első nap fontos eseményét, mely kimaradt: Ferit majdnem gatyára vetkőztették a reptéren, ugyanis besípolt az öve, amit le kellett volna vennie, de nem tudott, mert beakadt. Tetőtől talpig átvizsgálták, egy külön boxba is be kellett állnia, a cipőjét is megnézték. A tegnapot…

Continue reading